A nyugati társadalmak manapság már arra sem képesek, hogy gyermekeket szüljenek!

Megdöbbentő, de ha karakánul tárgyilagosak szeretnénk lenni, fenyegető kijelentést tett Magyarország felé a román államfő hétfőn.

„Románia nagyon gyorsan lépni fog, más országokkal együtt, mert Magyarország az instabilitás tűzfészkévé vált a kisebbségi kérdésben (...) Románia vezető szerepet fog vállalni Budapest rendreutasításában".
Hol van az államfői méltóság, nyilatkozat protokoll, amelynek öveznie kéne egy ilyen megbízatás betöltését? Persze Románia mindig is a maga kemény feje után ment, fittyet hányva az általános normákra.

A sorokat olvasva Basescunak marékszámra kéne Cavinton szednie, mert erőteljesen felejt. Ha felejt, butaságokat beszél. Ha pedig egy államfő nem képes kontrollálni saját magát, nem képes összefüggésében nézni a dolgokat, akkor veszélyes lehet a környezetében lévő országok külpolitikájára, de a sajátjára is.
Rögtön megjegyezném, nem kellett volna túl sokat gondolkodnia ezen a témán, ugyanis néhány hete Orbán miniszterelnökúr jelezte, hogy e téren alakulófélben vannak a tárgyalások. Ez a pár hét igazán kevés agyi tevékenységet kívánt volna az államfőtől, de úgy látszik Cavinton nélkül ez is sok.
Ezek után meg egyenesen lehetetlen, hogy Basescu emlékezzen a román kormány közigazgatási átalakításra, mely darabokra szabdalná a székely magyarságot.
De ha a román-magyar viszonyt történelmi léptékben is néznénk, akkor Cavinton nélkül egyenesen fényévekre van Basescu elnök neuronjaitól Ceausescu, magyar faluk ledózerolása, aki érdekes mód eme agyréme mellett nem merte Székelyföldet beolvasztani a környező megyékbe. Ebből a korszakból firkantott egy könyvet a securitate tábornoka Pacepa, a „Vörös horizontok” címmel, melyben a román titkosszolgálat undorító  - többek között az ideológiai alapon nyugvó történelemhamisítás - szennyesét teregette ki. Csak megjegyzem disszidálása után Carlost küldték a nyakára, de hiába. Nyilván Basescu ezzel a cseppet sem hízelgő román múlttal sincs tisztában.
Ha ettől is korábbra ugrunk vissza a történelem hintajával, akkor az Antant hatalmak jegyzéke szerint (Vix jegyzék-1919.) az ügyeskedő román hatalom, a Tisza vonalánál magyar földön taposhatta volna le bocskorával országhatárának köveit.
Mindezek után Basescunak a Cavinton mellé ajánlom Marosvásárhelyen, nem messze a Kultúrpalotától azt a monumentális ortodox templomot, melynek falán magyarok ellen uszító freskó díszeleg.
Sőt a megbékélés mezejének cseppet sem mondható borzalom, hogy a tudós, nyelvújító irodalmár Kazinczy Ferenc szülőháza helyén Érsemjénben, gondolom merő véletlenül egy ortodox parókia áll.
Tehát a magyar-román történelem viharából eme néhány „gyöngyszemet” kiemelve józan paraszti ésszel és tán Cavinton nélkül is napnál világosabb, hogy kegyetlen ideológiai háború zajlik, melyet a securitate emlőin nevelkedett román politika, nem engedve bornírt hatalomvágyából hol nyíltan, hol fű alatt közvetve vág szemtelenül mások arcába. Olyan politika ez, mely táptalajt ad a nagy politikai moguloknak, vagy mondjuk Amerikának történő behódolásaként mindenkivel lefekszik két tál lencséért.
Basescu is ezzel a kijelentésével a ceausescui ámokfutás igen sikamlós mezsgyéjére merészkedett. Elfelejtette, hogy már merőben más idők járnak. Mostanság nem a román politika rángatja madzagon az EU szekerét, hanem az IMF karikás ostorának cserdítésre kell időre táncolniuk. 

De, hogy jobban menjen a tánc, lazulásként javasolnék néhány korsó csíki sört.