Ha bogarászunk a neten, érdekes gyöngyszemekre lelünk. Dan Gavrilescu szatmárnémeti labdarúgójának 2013 tavaszán jelent meg az a cseppet sem hízelgő kijelentése, amely szó szerint elgázosítaná a magyarokat. „Elgázosítanálak és lágerbe küldenélek mindannyiótokat! Nem volt elég nektek, hogy annyi évig igában hajtottatok minket?”; „Kár, hogy Vlad Tepes már nem él, mert így nincs, aki karóba húzzon benneteket”.

A helyi Olimpia FC labdarúgójának nem ez volt az első magyarellenes kirohanása, ugyanis egy évvel a mostani eset előtt az egyik magyar csapattársát is véresre verte.

Lassan azt lehet kijelenteni, hogy Románia a nemzeti nacionalizmus melegágya lett. Jó lenne, ha erre felfigyelnének az EU jogvédő szervezetei. A román politika pedig, olykor-olykor egy ejnye-bejnyével, vagy tudatos szembehunyással segíti is ezeket a nacionalista román erődemonstrációkat.

Jó példa erre a román-magyar VB selejtezőn történtek, ahol tízezrével nemzetgyalázóan szurkoltak a hazaiak, és nem utolsó sorban Basescu Magyarországot megregulázó kijelentése. De ide sorolhatjuk a román elnök minap tett nyilatkozatát is melyben egy megemlékezésen a magyar népirtásért felelős Avram Iancu éltette.

A román barátság téveszthetetlen jelei

Basescu újra sercintett egyet

Basescunál elgurult a Cavinton

Én nem értem Basescut. Vagyis értem, de nem tudom felfogni nyilatkozatait. Már egyszer hetekkel ezelőtt is pofátlan kijelentést tett hazánkkal szemben. A külügy hűvös reagálással válaszolt. Kiváló érzékkel tette ez kormányuk, mert az elnök nyilatkozata többre nem is érdemes. Persze privát vonalon ettől erősebb reagálásokat is hallottam, aminek a nyomdafestéket bíró változata ez volt: „Hülye voltál, az is maradsz”.
Én kevésbé fogalmaznék így, de a valósághoz azért nagyon közel áll az állítás. Csak a rend kedvéért, „Basescunál elgurult a Cavinton” írásom taglalja „hősünk” böffentését.
Most se tett másképp Románia nagy vezére a két ország közötti „harmonikus” diplomáciai viszonyok fenntartása érdekében.

A minap a Hunyad megyei Cebén megtartott hagyományos Avram Iancu-ünnepségen szónoklatában, újabb gyalázatos kijelentéssel hívta fel magára a figyelmet.
„amikor csak tudnak, vegyenek részt az Avram Iancu megemlékezésen”, … „Ezért is veszett össze Kossuth Lajossal. Kossuth csak a magyarok számára akarta Erdélyt, Avram Iancu a románokat is fel akarta szabadítani”

Persze azt nem lehet Basescu szemére vetni, hogy román testvéréről megemlékezik, mert minden államfőnek szíve joga van erre. Azonban ha átnézzük Iancu tevékenységét, akkor azzal szembesülünk, hogy sok ezer magyar, székely tömeges kiirtása fűződik nevéhez. Ezt az 1848-as idők történelmi tényét és Basescu újbóli sercintését egybevetve, újból a mérhetetlen gyűlöletszítás magjait vetette el beszédével a román elnök. Magyarán fogalmazva egy tömeggyilkost éltetett Basescu.
Figyelve a román elnök utóbbi tevékenységét, egyáltalán nem mondható el róla, hogy az elnöki méltóság alapvető normáit betartva nyilatkozna nemzetpolitikai ügyeket is érintő témákban. Ugyanakkor pedig beszédében felsejlik a nemzeti nacionalizmus erőteljes vonala. Nem egyszer, sem kétszer, hanem folyamatosan.

Feltehetnénk a kérdést, hol vannak a jogvédő szervezetek, hol van az Európai Unió melynek egyik legfontosabb szerepe az emberi jogok védelme. De miért nem ordít most magából kikelve Daniel Cohn-Bendit, vagy a szálfatermetű, nemes tekintetű Guy Verhofstadt.

De mit is tett Avram Iancu, akit Basescu, magyarokat megalázóan éltetett.

Avram Iancu az 1848. október 19. és 1849 januárja között lezajlott erdélyi vérengzések főszervezője és kegyetlen végrehajtója volt.

A szekelyfold.ma nyomán:

Az erdélyi vérengzés néven elhíresült magyarellenes támadások 1848. október 19. és 1849 januárja között zajlottak. A Magyarország és Erdély uniója ellen fellázadt császárhű románok a pogrom ideje alatt 7500 - 8500 magyart mészároltak le, ezzel megváltoztatva Dél-Erdély etnikai összetételét."

„Az 1848-ban Kolozsvárott összehívott országgyűlés kimondta Erdély unióját Magyarországgal. Ezen az országgyűlésen viszont a magyar képviselők voltak többségben, a románok és az szászok csak kis számban voltak jelen, így az említett két nép nem fogadta el az országgyűlési határozatot. A románok 1848. május 15. és 17. között nemzetgyűlést tartottak Balázsfalván, ahol kijelentették, hogy szembeszállnak a magyarokkal. Nemsokára hadsereget szerveztek, amelynek fővezére Avram Iancu lett. A felkelő románok elárasztották egész Alsófehér vármegyét, Torda-Aranyos vármegyét és Kis-Küküllő vármegye egy részét. Az Erdélyi-szigethegységben, Mócvidéken ütötték fel főhadiszállásukat.

Lecsengett már a román-magyar vb selejtező mérkőzés parázs hangulata. Az eltelt napok is lassan ugyan, de feledtetik azt a borzalmas, szinte fizikai fájdalommal járó érzést, amit a mérkőzés után átélt az ember. Fájt, mindenkinek fájt. De jobban fájt az, amit a román politika pozitív beharangozása helyett a valóságban szemtelenül és arcátlanul kapott az odalátogató magyar szurkolók hada, és az a sok millió tv néző, aki főműsorként figyelte ától-cettig a meccset.

A románoktól, sok pici, összetéveszthetetlen „baráti gesztus", figyelmesség övezte a mérkőzés minden mozzanatát. Persze a biztonság – ami közel se volt mindenre kiterjedő - főműsorként ömlött a médiumokból, kikövetelve a román politika "baráti gesztusának" megdönthetetlen tényét. Ebben piszkosul profik. Még a Ceausescu időkből, szinte tananyagként, vérükké vált a szekus generáció vezéreinek a hamis tények megdönthetetlenül igazzá formálása. Jó példa erre az a többszázezer kötetes történelmi könyváradat, amivel elárasztották akkoriban a nyugat könyvtárait, igazolván általuk valósnak ábrázolt helyüket Európa történelmében. Volt tehát miből meríteni.

Rögtön kezdjük a szurkolói vonaton történő randalírozással, amit az egyes magyar médiumok is előszeretettel dobtak be az olvasói piacra. Az már csak napokkal később derült ki, hogy a „baráti” román nép, őskori eszközöket bevetve, kődobálással riogatta a vonaton utazókat, többmilliós kárt okozva a magyar vagonokban. A késői valós hír azonban a lecsengés utáni időben kevésbé tudja überelni az emberek fejébe indulatokkal együtt történő infók beégését, ami többnyire és hamisan a magyar vandálokról szólt.

Köszönjük román testvéreink!

Meglepően sok videó készült a román média szerkesztésében is, ki tudja milyen összecsapásokról magyarként feltüntetve, és kiemelve a magyar vandalizmus tűrhetetlenségét. Arról már nem szólt a fáma, hogy román ultrák hergelték a magyar csoportot, amit az ottani csendőrség nagy nehézségek árán tudott csak megakadályozni. A Steaua és a Dinamo vandáljai ezek után a csendőröknek és egymásnak estek, dühük levezetésének okán, ahol szintén előkerült a kőkorszaki harc legegyszerűbb eszköze a kő. Ez valahogy nem került a kamerák látószögébe.

Köszönjük román testvéreink!  

Persze merő véletlenül, a „sok ezer mérföldes távolságból” adódóan a tv-s közvetítéskor sem tudták a magyar címeres zászlót odabiggyeszteni a nemzeti válogatottunk felsorolásához, hanem a szlovák nemzet lobogóját dobták oda. Szép gesztus!

Köszönjük román testvéreink!

A magyar himnuszt végig füttykoncert nyomta el, ami szintén a románok "nemes" gesztusára vall.

Köszönjük román testvéreink!

Érdemes lenne kielemezni azokak a molinókat, amelyeket román szurkoló „barátaink” szeretetük jeléül vadul lobogtattak a mérkőzés alatt, annak ellenére, hogy a román biztonsági szolgálat kommunikációjából hömpölyögve szólt, csak nemzeti zászlót engednek be semmi mást. Gondolok itt román testvéreink 1918-as évszám tömeges lobogtatására, ami közel sem nem baráti kézfogás jeleként értelmezhető, hanem Erdély Romániához való csatolására való erőteljes utalás.

Köszönjük román testvéreink.

Basescu népe szintén a megbékélés jeleként, a "takarodjanak a magyarok(erdélyiek) az országból" rigmust énekelték kórusban, "Afara cu ungurii din tara". Ettől megalázóbb kiabálások is elhangzottak a kolozsvári ultrák szájából: "ez itt a mi Romániánk és lepisiljük a ti Magyarországotokat." olvasom a neten.

Köszönjük román testvéreink!

Persze Basescu népe mindent megtehet egy FIFA által vezényelt vb selejtező mérkőzésen. Még azt is, hogy egyik román testvérünk lézer fénnyel zavarja, merő jó szándékból Bogdán kapusunkat a védésben. A gusztustalanság netovábbja ez.

Köszönjük román testvéreink!

Kíváncsi leszek, hogy a FIFA mit szól ezekhez a borzalmakhoz, illetve az Európai Unió Viviane Redingje, vagy Daniel Cohn-Benditje tesz-e brutális kirohanást az igazság érdekében.

Félek, hogy behúzzák fülüket-farkukat (ha van) és csendben maradnak.

u.i.: Basescu néhány héttel ezelőtt a következőket nyilatkozta: „Románia vezető szerepet fog vállalni Budapest rendreutasításában”. Tisztelt Basescu elnök úr! Stílusosan idézve "Not Budapest, Bucharest!"

Basescunál elgurult a Cavinton

Ahogy Basescu - nem törődve a magyar kompromisszum készséggel és a székely magyar etnikum jogaival - kiásta a csatabárdot, rögtön egy cikk jutott eszembe, ahol a román ideológiai harc "legszemtelenebb" formáját olvashatjuk. Egy díszpolgári cím körülményeit boncolgatja az írás, ahol még maga a román polgármester is - dicséretére - feszengett, mert látta nagyon kínos a helyzet. Az írás: Egy díszpolgári cím margójára
Mivel 2009-es évjáratú szösszenetről van szó, négy évvel ezelőtti a történet. Érdemes ezt agyilag rögzíteni.

Megdöbbentő, de ha karakánul tárgyilagosak szeretnénk lenni, fenyegető kijelentést tett Magyarország felé a román államfő hétfőn.

„Románia nagyon gyorsan lépni fog, más országokkal együtt, mert Magyarország az instabilitás tűzfészkévé vált a kisebbségi kérdésben (...) Románia vezető szerepet fog vállalni Budapest rendreutasításában".
Hol van az államfői méltóság, nyilatkozat protokoll, amelynek öveznie kéne egy ilyen megbízatás betöltését? Persze Románia mindig is a maga kemény feje után ment, fittyet hányva az általános normákra.

A sorokat olvasva Basescunak marékszámra kéne Cavinton szednie, mert erőteljesen felejt. Ha felejt, butaságokat beszél. Ha pedig egy államfő nem képes kontrollálni saját magát, nem képes összefüggésében nézni a dolgokat, akkor veszélyes lehet a környezetében lévő országok külpolitikájára, de a sajátjára is.
Rögtön megjegyezném, nem kellett volna túl sokat gondolkodnia ezen a témán, ugyanis néhány hete Orbán miniszterelnökúr jelezte, hogy e téren alakulófélben vannak a tárgyalások. Ez a pár hét igazán kevés agyi tevékenységet kívánt volna az államfőtől, de úgy látszik Cavinton nélkül ez is sok.
Ezek után meg egyenesen lehetetlen, hogy Basescu emlékezzen a román kormány közigazgatási átalakításra, mely darabokra szabdalná a székely magyarságot.
De ha a román-magyar viszonyt történelmi léptékben is néznénk, akkor Cavinton nélkül egyenesen fényévekre van Basescu elnök neuronjaitól Ceausescu, magyar faluk ledózerolása, aki érdekes mód eme agyréme mellett nem merte Székelyföldet beolvasztani a környező megyékbe. Ebből a korszakból firkantott egy könyvet a securitate tábornoka Pacepa, a „Vörös horizontok” címmel, melyben a román titkosszolgálat undorító  - többek között az ideológiai alapon nyugvó történelemhamisítás - szennyesét teregette ki. Csak megjegyzem disszidálása után Carlost küldték a nyakára, de hiába. Nyilván Basescu ezzel a cseppet sem hízelgő román múlttal sincs tisztában.
Ha ettől is korábbra ugrunk vissza a történelem hintajával, akkor az Antant hatalmak jegyzéke szerint (Vix jegyzék-1919.) az ügyeskedő román hatalom, a Tisza vonalánál magyar földön taposhatta volna le bocskorával országhatárának köveit.
Mindezek után Basescunak a Cavinton mellé ajánlom Marosvásárhelyen, nem messze a Kultúrpalotától azt a monumentális ortodox templomot, melynek falán magyarok ellen uszító freskó díszeleg.
Sőt a megbékélés mezejének cseppet sem mondható borzalom, hogy a tudós, nyelvújító irodalmár Kazinczy Ferenc szülőháza helyén Érsemjénben, gondolom merő véletlenül egy ortodox parókia áll.
Tehát a magyar-román történelem viharából eme néhány „gyöngyszemet” kiemelve józan paraszti ésszel és tán Cavinton nélkül is napnál világosabb, hogy kegyetlen ideológiai háború zajlik, melyet a securitate emlőin nevelkedett román politika, nem engedve bornírt hatalomvágyából hol nyíltan, hol fű alatt közvetve vág szemtelenül mások arcába. Olyan politika ez, mely táptalajt ad a nagy politikai moguloknak, vagy mondjuk Amerikának történő behódolásaként mindenkivel lefekszik két tál lencséért.
Basescu is ezzel a kijelentésével a ceausescui ámokfutás igen sikamlós mezsgyéjére merészkedett. Elfelejtette, hogy már merőben más idők járnak. Mostanság nem a román politika rángatja madzagon az EU szekerét, hanem az IMF karikás ostorának cserdítésre kell időre táncolniuk. 

De, hogy jobban menjen a tánc, lazulásként javasolnék néhány korsó csíki sört.