A kicsit tohonya nyár után, melynek utolsó hetei már éreztették, hogy velős hónapok elé nézünk a politika mindent elbíró kampányában, szeptemberben az ellenzék ficsúrjai rá is léptek a gázra.
Kalandra fel, mondhatnánk kívülről szemlélve a belső és egymás elleni csörtéket, de ettől azért jóval komolyabb dolgokról van szó, hisz választásokra készül az ország.
Előzetesként egyértelműen kijelenthetjük, hogy kormány kétharmados többsége az elmúlt szűk három évben teljesen leerodálta az ellenzéki politikai elitet, úgy ahogy egy heves zivatar teszi a kopasz, terméketlen hegyoldallal. Az így teljesen szétzilált, szanaszét futók eddig csak megrendülten csücsültek a földön és próbálták magukat összekaparni. Ez valahogy úgy sikeredett, vagy tán úgy alakult, hogy sok kicsi indián lett belőle. Ezek a sok kicsi indiánok pedig az idő előre haladtával tudatilag úgy megerősödtek, hogy egyre nagyobb mellénnyel mutatkoznak a plénum előtt világmegváltó terveikkel azt hangoztatván, a megvalósításra csak és kizárólag ők képesek. Mindenki külön-külön. Szervezkednek, termékeny talajt próbál keresni ötletmagjainak, de az említett politika zivatara minden próbálkozásukat elsöpri. Van ez így, de tán oka is van.

Aztán, ha valami meg nem megy, akkor jó magyar szokás szerint, egy idő után bikából, egymást kezdik cseszegetni. Ez történik most is, ami tovább erodálja a már gatya nélküli, koncepciótlan, tervekkel nem rendelkező, teljesen kopasz, ellenzékben szenvedő politikai pártok erejét. Persze vannak próbálkozások egy-egy törölköző felkapására, hogy mégis legyen valami eszköz a kezükben, de csak apró kéztörlőre futja. A kéztörlő és a világmegváltó terv pedig nem más, mint a kormány leváltása. Ez meg annyit ér, mint halottnak a csók! Ugyanis az embereknek ez rettentő kevés. Olyan, mintha egyesek (a választópolgárok) feladnának mindent és vakon fejest ugranának egy útszéli pocsolyába.
Persze ezt az ellenzéki nagymogulok és a futottak még kategóriába tartozók is (mármint a kis indiánok) tudják, tisztában is vannak ezzel, de más választásuk nem nagyon van, hisz a múltat végképp eltörölni nem lehet. De a kormány nemzetközileg is elismert ténykedését se, amely egyre nagyobb hangsúlyt kap az EU-ban.
Persze vannak kisebb-nagyobb „ugatások” kívülről is, meg lesznek is, mert piszkosul bántja a kitudja honnan szalajtott liberalista fenegyerekeket a változás szele. Az a változásé, amely előbb, vagy utóbb őket is el fogja érni – remélhetőleg előbb, mint utóbb – és akkor a szabadelvűségüket, ösztönszerűen újra csak a magánéletükben teljesíthetik ki.

De nézzük nálunk kik a nagymogulok, akik képesek harcba szállni egymás ellen is az áhított bársonyszékért. Karakterük kizárja, hogy feladjanak bármit is. Képtelenek együtt dolgozni. Gyanakvóak, múltjuk megkérdőjelezi jövőjüket.  Ez az ellenzék zsákutcája.

Érdemes rögtön Gyurcsány Ferenccel kezdeni, aki olyan erős személyiség a maga nemében, hogy senkit sem tűr meg ellenfélként maga mellett. Még a vele kollaboráló, egy húron pendülőket se. Ez az egyéniségéből fakad. Persze sunyiságból kapható bármire, az összekapaszkodásra is hajlandó, de később olyan balegyeneseket fog kiosztani érdekei érvényesítése érdekében a "haveroknak", hogy szövetségesei a csillagok megtekintése mellett, a két szék közül a földre fognak csücsülni. Arról nem is beszélve, hogy ténykedése, meg szabadelvű nyilatkozatai politikailag teljesen leamortizálták hatalmi pozícióját. Ebbéli erénye senkinek se pozitívum, de az sem, hogy megosztó személyiség. Vagyis csak púp lehet mások hátán.
Persze a kártyákat meglehetősen jól kavarja emberünk, mert ennek ellenére is ott van a politikai kommunikáció sodrában. Gyurcsány ugyanis megfogadta Gábor Zsazsa szálló igévé vált mondatát, „mindegy, mit írnak az emberről, csak írjanak”. Bármire képes. Ez óriási veszély! "...hazudtunk reggel, éjjel, meg este.” 

Bajnai Gordon a másik nagymogul, aki még egyszer sem mérettette meg magát a választások viharaiban, de már volt miniszterelnök. Persze ez – az ő elképzelése szerint – feljogosítja arra, hogy a másik puccsos után – a Gyurcsányisták által Medgyessy Péter (MSZP) leváltására gondolok – ő is az ország volt vezetőjeként, sok-sok tapasztalattal rendelkezvén nyilatkozzon.
Rafinált csóka. Megedződött a Kft-k, Rt-t, Holdingok világában. Sőt apja révén – hozott anyagból – tapasztalatokat is tudott szerezni. Apja gabona biznicére gondolok, amely kísértetiesen hasonlított Bajnai Hajdú-Bét-es ügyeire.
Szerintem későn ébredt a választási harcra. Csak politikailag bukott társai állnak mellette, mögötte, senki más.   Ez nulla, vagy annyit ér, mint döglött lónak a fogmosás. Mesterházy ezt kiválóan érzi és látja.
Bajnainak is van múltja, nem egészen olyan, mint Gyurcsányé, de olyan, amit senki se tenne ki az ablakba. Az ügyeskedése, mások szenvedésein történő meggazdagodása, cseppes sem előny számára. Azt se tudni milyen csontvázak dőlhetnek még ki, tisztának semmiképp nem tekinthető üzleti múltjából. Eddig is volt bőven.
Sokan úgy vannak ezzel, ha „kicsiben” megtette, akkor azt ország szinten is meg fogja tenni.
Bajnai nem politikus, hanem valamilyen típusú üzletember. Nehéz megfogalmazni, ezért erre nem is vállalkozom. A politikát is üzletként fogja fel. Ezért mindenki mással, aki nem az ő szekerét tolja, könyörtelenül leszámol. Mivel az üzletben nincs barátság, pardon meg végképp, senki se számítson semmi jóra. Persze ezt simán ki is vehető nyilatkozataiból, mert nem rejti véka alá.

A harmadik nagy csóka szegény Mesterházy Attila. Ő van egyedül olyan helyzetben, hogy habár töredékére zsugorodott a pártállami időkből eredő MSZP tábor, az első kettőhöz képest szervezettebb rendszerrel bír. Fiatal, és még tapasztalatlan. E kettőből eredően gyanakvó. Ha Gyurcsány, vagy Bajnai behálózza, akkor politikai karrierjének vége. Kihúzzák alóla a politikai hatalom (MSZP pártra gondolok) talaját, és partvonalon kívülre helyezik. Kifacsarják, mint egy mosogatórongyot, vagy  citromot. Eddig jól védekezik, de kitudja, ez meddig fog tartani.
Másik probléma az, hogy a Gyurcsány-Bajnai érában olyan mérhetetlenül sok korrupció köthető a párthoz és a még mindig benne szereplőkhöz, hogy tisztára mosásukhoz, a tavaszi Duna áradásának vize se lenne elegendő. Ami megtörtént, az bizony megtörtént.
Így Mesterházy sincs rózsás helyzetben.
Másrészt kegyetlen sok alvó MSZP-s tanyázik a pártban, akik megfelelő időben kérni fogják a jussukat. Taktikázik, mivel hármójuk közül ő az egyedüli, aki még nem égette meg magát se biznisz ügyben, de politikailag se bukott még, a futottak még kategória indiánjai közül mazsolázik. Megteheti, mert a kicsik Gyurcsányt és Bajnait a hátuk közepére se kívánják.
Mesterházynak még egy, s tán a legnagyobb hibája az, hogy a Gyurcsány érában államtitkár volt. Abban az időben, amikor Gyurcsány a következőket mondta: „Nyilvánvalóan végighazudtuk az utolsó másfél-két évet. Teljesen világos volt, hogy amit mondunk, az nem igaz.” Vagyis a harmadik nagy csóka Mesterházy, államtitkárként aládolgozva a vezérnek, együtt hazudott Gyurcsány Ferenccel, arról nem is beszélve, hogy mivel a 2006-os választásoknál az MSZP országos elnökségének tagja volt, a feje búbjáig benne volt Gyurcsány piszkos választási ügyködéseiben. Mit mondott erről az időszak tevékenységéről Gyurcsány: „Amit az azt megelőző hónapokban, titokban meg lehetett csinálni, úgy, hogy nehogy a választási kampány utolsó heteiben előkerüljenek olyan papírok, hogy mire készülünk, azt megtettük.”

Konklúzió nincs, majd az élet megmondja. Egy viszont tök biztos, a három nagy mogul az ellenzék biztos zsákutcáját jelenti. Ha külön indulnak az a baj, ha együtt, akkor karakterükből fakadóan az. Két dudás nem fér el egy csárdában, nemhogy több!

Ha a cikket érdekesnek találod szólj másoknak is, vagy tedd fel megosztással a Facebookodra. Ha nem, akkor kommentben írd meg véleményed!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.