Tóthy Gy. László 2015-ös írását teszem közé! Ma is íródhatott volna.
Íme:

Hol a helye a CEU-nak?

John Shattuck, amerikai történész, a CEU rektora

2015. április 18-án interjút adott a HVG-nek. Az úr a magyarországi helytartók egyike: képmutató, cinikus és gátlástalan.
A rektor úr szerint Putyin a maga keltette nacionalista láz foglya. De vajon miféle láz gyötri az amerikai történészt? Elveszítette volna a józan ítélőképességét?
Nyilvánvalóan nem erről van szó. John Shattuck egy kiválóan képzett személy, aki mindig pontosan tudja mi a feladata a cionista-atlantista birodalom kiszolgálóinak. Már megszokhattuk, hogy az Egyesült Államok és Soros György minden törekvése kizárólag a liberális demokrácia terjesztésére, és a nyílt társadalom megvalósítására irányul. Szó sincs hatalmi befolyás növeléséről vagy újabb erőforrások szerzéséről. Ez az ellentmondásos helyzet az oka annak, hogy a rektor úr kénytelen olyan állításokat megfogalmazni, amit valószínűleg ő sem gondol komolyan, mert azok köszönő viszonyban sincsenek a valós történelmi eseményekkel.

Nézzünk néhány példát.

Shattuck szerint Putyin eszmerendszerének lényege, hogy a „NATO és az EU a bővítésekkel sarokba szorította Oroszországot. Közben Grúziában, Ukrajnában és még néhány volt szovjet tagköztársaságban beindultak a demokratizálódási folyamatok, és ezek az országok közeledni akartak a Nyugathoz. Putyin mindezt a saját hatalmát veszélyeztető fejleményként élte meg, s kidolgozta ma is alkalmazott új hidegháborús stratégiáját.” Ezzel „befagyott konfliktusokat” hoz létre. „És talán még aggasztóbb célja, hogy megbontsa az EU és a Nyugat egységét…”
A rektor úr lényegében Putyin kényszerképzetének nyilvánítja azt a kétségbevonhatatlan tényt, hogy - korábbi ígérete ellenére - mára a NATO lényegében bekerítette az orosz birodalmat. Shattuck nevetséges koncepciója védelmében megjegyzi: „Nem hiszem, hogy lett volna konkrét ígéret arra, hogy a NATO nem vesz fel közép-európai országokat.” Nem zavarja, hogy a két Németország egyesítésekor folytatott tárgyalásokon részt vevők közül még az amerikaiak is elismerték, hogy konkrét ígéretet tettek arra, hogy a NATO keleti határa azonos lesz az egyesült Németország határával. Mint történész, nyilvánvalóan ismeri az ezzel kapcsolatban elhangzott cáfolhatatlan bizonyítékokat.

Grúzia és Ukrajna

Mindenki tudja, hogy Grúziában és Ukrajnában nem indult el semmiféle demokratizálódási folyamat. Mindössze annyi történt, hogy az Egyesült Államok - az orosz tiltakozások ellenére - titkosszolgálati eszközöket is bevetve megpróbálta kiterjeszteni befolyását a térségre. Grúziában az izraeli és amerikai segítséggel szervezett megszállás megbukott, az orosz hadsereg órák alatt szétverte az Izrael által felfegyverzett és kiképzett grúz hadsereget, és biztosította az orosz többségű Abházia és Oszétia függetlenségét. Az akkori grúz kormánynak több tagja izraeli-grúz kettős állampolgár volt. Az elnök Miheil Szaakasvili amerikai-grúz kettős állampolgársággal rendelkezett, ellene jelenleg nemzetközi elfogatóparancs van érvényben.
Az Ukrajnában szervezett államcsínyről, a kijevi Majdan téren történtekről fölösleges bővebben beszélni. Elég, ha annyit tudunk, hogy Victoria Nuland amerikai külügyi államtitkár szerint 5 milliárd dollárt fordítottak arra, hogy Kijevben az Egyesült Államoknak megfelelő kormány kerüljön pozícióba.
Shattuck úr kénytelen hazudni, de a legcinikusabb állítása mégiscsak az, hogy Putyint vádolja a Nyugat és az EU közötti kapcsolatok „megbontásával” - miközben köztudott tény -, hogy az EU és az Oroszország közötti kölcsönösen előnyös kapcsolatok további erősödése az amerikai külpolitikai stratégák szerint sértette volna az Egyesült Államok hosszú távú érdekeit. Az EU és Oroszország viszonyának megrontása az USA érdeke: ezt a célt szolgálta Ukrajna destabilizálása, az ukrán oligarchák közötti szerepek újraosztása. Ezt nevezi demokratizálódási folyamatnak.

Arra a kérdésre, hogy miért mindig a „Nyugat a jó fiú” a rektor úr ezt méltóztatott válaszolni: „Mert a Nyugat nem próbálja megváltoztatni a nemzetközi határokat.” Shattuck nem véletlenül a CEU rektora: időnként egész ügyesen manipulál. Nem világos, hogy amerikai létére miért a Nyugatról beszél, és miért nem az Egyesült Államokról? Ő maga amerikai, az egyetemnek nyilvánított agymosoda fenntartója ugyancsak amerikai, a CEU valódi célja pedig a cionista-globalista erőket kiszolgáló személyzet kiképzése.

De a legnagyobb tévedése az amerikaiakra általában is jellemző nagyképűség következménye. A rektor úr visszafogottan fenyeget: „a nukleáris fegyvereket tekintve a Nyugatnak nagy előnye van, így bolond lépés lenne az oroszoktól, ha elindulnának a valódi háború felé. A NATO-nak megvannak az eszközei, hogy határozott választ adjon.”
Shattuck úr téved. Hadászati és katonai szekértők egyértelmű véleménye szerint az orosz hadsereg bármikor felveszi a versenyt az amerikai erőkkel. Sokak véleménye szerint a legújabb fejlesztésű orosz harckocsik és katonai vadászgépek jobbak, mint az amerikaiak, a tengeralattjárókról indítható 15 ezer kilométeres hatósugarú atomtöltetű rakéták elleni védekezés pedig nem kis feladat.
Ettől függetlenül is megdöbbentő a feltételezés, hogy az oroszok elindulnak a valódi háború felé… Minden épeszű ember tudja, hogy egy atomháború az emberiség kipusztulásához vezet. Ezt még az amerikaiak sem tudnák megnyerni, hiába vetnék be John McCaint és Hillary Clintont is. Ráadásul az utóbbi évtizedekben kizárólag az Egyesült Államok indított nemzetközi jogszabályokat sértő, népirtó és értelmetlen háborúkat.

Az USA nem úgy néz ki, mintha egy nagy liberális békegalamb lenne.

A nemzetállamokból álló Európa jövője szempontjából rossz hír, hogy „a CEU itteni és térségbeli szerepe nagyobb, mint bármikor korábban.” John Shattuck ezúttal igazat mond.
Éppen ezért Magyarország és az európai nemzetállamok közös érdeke, hogy a Soros György által fenntartott intézmény székhelye minél előbb valahol az Amerikai Egyesült Államok területén legyen.

(Tóth Gy. László)