Én nem értem Basescut. Vagyis értem, de nem tudom felfogni nyilatkozatait. Már egyszer hetekkel ezelőtt is pofátlan kijelentést tett hazánkkal szemben. A külügy hűvös reagálással válaszolt. Kiváló érzékkel tette ez kormányuk, mert az elnök nyilatkozata többre nem is érdemes. Persze privát vonalon ettől erősebb reagálásokat is hallottam, aminek a nyomdafestéket bíró változata ez volt: „Hülye voltál, az is maradsz”.
Én kevésbé fogalmaznék így, de a valósághoz azért nagyon közel áll az állítás. Csak a rend kedvéért, „Basescunál elgurult a Cavinton” írásom taglalja „hősünk” böffentését.
Most se tett másképp Románia nagy vezére a két ország közötti „harmonikus” diplomáciai viszonyok fenntartása érdekében.

A minap a Hunyad megyei Cebén megtartott hagyományos Avram Iancu-ünnepségen szónoklatában, újabb gyalázatos kijelentéssel hívta fel magára a figyelmet.
„amikor csak tudnak, vegyenek részt az Avram Iancu megemlékezésen”, … „Ezért is veszett össze Kossuth Lajossal. Kossuth csak a magyarok számára akarta Erdélyt, Avram Iancu a románokat is fel akarta szabadítani”

Persze azt nem lehet Basescu szemére vetni, hogy román testvéréről megemlékezik, mert minden államfőnek szíve joga van erre. Azonban ha átnézzük Iancu tevékenységét, akkor azzal szembesülünk, hogy sok ezer magyar, székely tömeges kiirtása fűződik nevéhez. Ezt az 1848-as idők történelmi tényét és Basescu újbóli sercintését egybevetve, újból a mérhetetlen gyűlöletszítás magjait vetette el beszédével a román elnök. Magyarán fogalmazva egy tömeggyilkost éltetett Basescu.
Figyelve a román elnök utóbbi tevékenységét, egyáltalán nem mondható el róla, hogy az elnöki méltóság alapvető normáit betartva nyilatkozna nemzetpolitikai ügyeket is érintő témákban. Ugyanakkor pedig beszédében felsejlik a nemzeti nacionalizmus erőteljes vonala. Nem egyszer, sem kétszer, hanem folyamatosan.

Feltehetnénk a kérdést, hol vannak a jogvédő szervezetek, hol van az Európai Unió melynek egyik legfontosabb szerepe az emberi jogok védelme. De miért nem ordít most magából kikelve Daniel Cohn-Bendit, vagy a szálfatermetű, nemes tekintetű Guy Verhofstadt.

De mit is tett Avram Iancu, akit Basescu, magyarokat megalázóan éltetett.

Avram Iancu az 1848. október 19. és 1849 januárja között lezajlott erdélyi vérengzések főszervezője és kegyetlen végrehajtója volt.

A szekelyfold.ma nyomán:

Az erdélyi vérengzés néven elhíresült magyarellenes támadások 1848. október 19. és 1849 januárja között zajlottak. A Magyarország és Erdély uniója ellen fellázadt császárhű románok a pogrom ideje alatt 7500 - 8500 magyart mészároltak le, ezzel megváltoztatva Dél-Erdély etnikai összetételét."

„Az 1848-ban Kolozsvárott összehívott országgyűlés kimondta Erdély unióját Magyarországgal. Ezen az országgyűlésen viszont a magyar képviselők voltak többségben, a románok és az szászok csak kis számban voltak jelen, így az említett két nép nem fogadta el az országgyűlési határozatot. A románok 1848. május 15. és 17. között nemzetgyűlést tartottak Balázsfalván, ahol kijelentették, hogy szembeszállnak a magyarokkal. Nemsokára hadsereget szerveztek, amelynek fővezére Avram Iancu lett. A felkelő románok elárasztották egész Alsófehér vármegyét, Torda-Aranyos vármegyét és Kis-Küküllő vármegye egy részét. Az Erdélyi-szigethegységben, Mócvidéken ütötték fel főhadiszállásukat.