Én nem értem Basescut. Vagyis értem, de nem tudom felfogni nyilatkozatait. Már egyszer hetekkel ezelőtt is pofátlan kijelentést tett hazánkkal szemben. A külügy hűvös reagálással válaszolt. Kiváló érzékkel tette ez kormányuk, mert az elnök nyilatkozata többre nem is érdemes. Persze privát vonalon ettől erősebb reagálásokat is hallottam, aminek a nyomdafestéket bíró változata ez volt: „Hülye voltál, az is maradsz”.
Én kevésbé fogalmaznék így, de a valósághoz azért nagyon közel áll az állítás. Csak a rend kedvéért, „Basescunál elgurult a Cavinton” írásom taglalja „hősünk” böffentését.
Most se tett másképp Románia nagy vezére a két ország közötti „harmonikus” diplomáciai viszonyok fenntartása érdekében.

A minap a Hunyad megyei Cebén megtartott hagyományos Avram Iancu-ünnepségen szónoklatában, újabb gyalázatos kijelentéssel hívta fel magára a figyelmet.
„amikor csak tudnak, vegyenek részt az Avram Iancu megemlékezésen”, … „Ezért is veszett össze Kossuth Lajossal. Kossuth csak a magyarok számára akarta Erdélyt, Avram Iancu a románokat is fel akarta szabadítani”

Persze azt nem lehet Basescu szemére vetni, hogy román testvéréről megemlékezik, mert minden államfőnek szíve joga van erre. Azonban ha átnézzük Iancu tevékenységét, akkor azzal szembesülünk, hogy sok ezer magyar, székely tömeges kiirtása fűződik nevéhez. Ezt az 1848-as idők történelmi tényét és Basescu újbóli sercintését egybevetve, újból a mérhetetlen gyűlöletszítás magjait vetette el beszédével a román elnök. Magyarán fogalmazva egy tömeggyilkost éltetett Basescu.
Figyelve a román elnök utóbbi tevékenységét, egyáltalán nem mondható el róla, hogy az elnöki méltóság alapvető normáit betartva nyilatkozna nemzetpolitikai ügyeket is érintő témákban. Ugyanakkor pedig beszédében felsejlik a nemzeti nacionalizmus erőteljes vonala. Nem egyszer, sem kétszer, hanem folyamatosan.

Feltehetnénk a kérdést, hol vannak a jogvédő szervezetek, hol van az Európai Unió melynek egyik legfontosabb szerepe az emberi jogok védelme. De miért nem ordít most magából kikelve Daniel Cohn-Bendit, vagy a szálfatermetű, nemes tekintetű Guy Verhofstadt.

De mit is tett Avram Iancu, akit Basescu, magyarokat megalázóan éltetett.

Avram Iancu az 1848. október 19. és 1849 januárja között lezajlott erdélyi vérengzések főszervezője és kegyetlen végrehajtója volt.

A szekelyfold.ma nyomán:

Az erdélyi vérengzés néven elhíresült magyarellenes támadások 1848. október 19. és 1849 januárja között zajlottak. A Magyarország és Erdély uniója ellen fellázadt császárhű románok a pogrom ideje alatt 7500 - 8500 magyart mészároltak le, ezzel megváltoztatva Dél-Erdély etnikai összetételét."

„Az 1848-ban Kolozsvárott összehívott országgyűlés kimondta Erdély unióját Magyarországgal. Ezen az országgyűlésen viszont a magyar képviselők voltak többségben, a románok és az szászok csak kis számban voltak jelen, így az említett két nép nem fogadta el az országgyűlési határozatot. A románok 1848. május 15. és 17. között nemzetgyűlést tartottak Balázsfalván, ahol kijelentették, hogy szembeszállnak a magyarokkal. Nemsokára hadsereget szerveztek, amelynek fővezére Avram Iancu lett. A felkelő románok elárasztották egész Alsófehér vármegyét, Torda-Aranyos vármegyét és Kis-Küküllő vármegye egy részét. Az Erdélyi-szigethegységben, Mócvidéken ütötték fel főhadiszállásukat.

A vérengzések

·          Az első mészárlásra 1848. október 14-én került sor, Kisenyeden. Ezt a települést a magyarok annyira biztonságosnak gondolták, hogy még a szomszédos településekről is ide jöttek védelmet keresni. A románok ostromolni kezdték a falut, de a magyarok több napig kitartottak. Végül aztán letették a fegyvert, mire a románok 140 embert – férfit, nőt, gyermeket – lemészároltak.

·          Pár nappal később Székelykocsárdot pusztította el egy felkelő csapat, itt összesen 60 magyart végeztek ki, állítólag olyan kegyetlenséggel, hogy a falu három lakosa, aki elbújt a románok elől, látva a borzalmakat felakasztotta magát.

·          Szintén októberben a Bél település melletti Boklyán 30 magyart gyilkoltak le.

·          Gerendkeresztúron 200 magyart gyilkoltak meg.

·          Balázsfalván és környékén 400 magyart mészároltak le.

·          Szintén legyilkolták Mikeszásza teljes magyar lakosságát.

·          Zalatna bányavárost felgyújtották, a menekülő lakosságot Ompolygyepű határában lemészárolták. 700 magyar esett itt áldozatul.

·         Október 23-án Boroskrakkó és a környező települések magyarjait végezték ki. A lemészároltak száma 200 volt.

·          Október 28-ról 29-re virradó éjszaka Borosbenedek 400 magyar lakosát végezték ki.

·          Október 29-én Magyarigen 200 magyar lakosát ölték meg. Borosbocsárdon megközelítőleg 40 magyart végeztek ki.

·          Algyógyon 85 magyart gyilkoltak meg.

·          Marosújvárra a környékről 90 magyar nemest fogdostak össze, akiket Balázsfalvára akartak hurcolni. Azonban alig hogy elindultak Marosújvárról, a csoportot egy román pap megimádkoztatta, majd mindannyiukat legyilkolták, holttesteiket a Marosba dobva.

·          A székely lakosságú Felvincet a személyesen Avram Iancu által vezetett sereg dúlta fel, itt 30 magyart öltek meg, az elmenekült lakosságból további 170 halt éhen vagy fagyott meg a téli hidegben.

·          A leginkább elhíresült pusztítás 1849. január 8-ról 9-re virradó éjjel történt. Ezen az éjjelen Axente Sever és Prodan Simion ortodox pópák vezetésével felkelők rohanták meg a Nagyenyedet, megközelítőleg 1000 embert mészároltak le, a híres kollégiumot pedig elpusztították.

·          1849. május 8-án a román felkelők felégették Verespatakot, a magyar lakosságot pedig lemészárolták.

·          Május 9-én, egy rövid ostromot követően Abrudbányán mészároltak le megközelítőleg 1000 magyart.

·          Ugyanezen a napon Bucsesden további 200 magyart öltek meg.

·          Május 17-én az Abrudbányára visszatérő lakosok közül meggyilkoltak legkevesebb 182 embert.

(szekelyfold.ma)  

A román belpolitika pedig kínosan ügyel arra, hogy Avram Iancu az a történelmi személyiség legyen, aki az első helyet töltse be a román nép leginkább megénekelt hőseinek hierarchiájában. A romániai népdaloknak és az „udvari költő” Adrian Paunescu hazafias dalainak volt, és a mai napig is témája a Hegyek Hercege.  A románok többsége ezekből az énekekből és a tömérdek propaganda szoborból tanul Avramról. A valós ismeretek hiányából, vagy inkább a román politika valós tények tudatos eltusolásából ered az, hogy a románok többségégének ismerete „Iancu legyőzte, megölte a magyarokat”-ra korlátozódik.

Vagyis nem gyilkosként, hanem hősként verik be a román tudatba.

Végszóként újból bebizonyosodott, hogy a román külpolitika cseppet sem törekedik arra, hogy a közös országhatárral rendelkező két nemzet megbékéljen egymással.

Ha megfigyeljük az 1848-1849-es vérengzéseket is, akkor azt a következtetést is levonhatjuk, hogy az akkori románok arra is képesek voltak, hogy kollaboráljanak a császári erőkkel, a magyarok elleni érdekeik érvényesítéséért.
Sajnos napjainkban sincs ez másképp. A román külpolitika mindenkivel képes cinikus és sunyi módon együttműködni hatalmuk biztosítása érdekében. Az európai politikát mozgatók, vagy leginkább a nagyhatalmak pedig szövetségesként láthatatlanul, de aládolgoznak a román politikának, mert érdekükben áll (meg jól is jön) mással elvégeztetni bizonyos munkát. A munka pedig úgy néz ki nem más, mintegy folyamatos konfliktushelyzet, állandó etnikai forrongás fenntartása. A nagyhatalmak pedig nem tesznek mást mit döntéseikkel vagy hallgatásukkal irányítják, ellenőrzik, megfelelő mederben tartják a folyamatokat. Egy ilyen helyzet fenntartása számukra költségkímélő, de politikai, s tán gazdasági szempontból pedig - indokként előhozakodva vele - főleg liberalista vonalon, Magyarország ügyeibe történő beavatkozás forrása is lehet.

Védekezésként az EU mondhatná, meg ki nem mondva érzékelteti is, hogy kényes az ügy. De ez az álca csak arra jó, hogy érdekeit érvényesítse. Valójában megoldást nem keresve elodázza, partvonalon kívülre helyezi a megoldandó problémák halmazától.

Változásra van szüksége Európának!

Basescu ténykedése, újbóli sercintése csak egy szelete a román külpolitikának. Az ottani választások nacionalista erői rendre előhúzzák a magyar kártyát. A baj az, hogy az újbóli forrongások szempillantás alatt tönkre tehetik, szétbombázhatják az előző hónapok, vagy évek folyamán kialakított megbékélés folyamatát.

u.i.: A román külpolitikai stratégia - mely a javukra, akár a történelemhamisítástól sem retten vissza - az egész világban irtózatos költségek árán is de megágyaz saját igazának. Jól példázza ezt az Ohio-i egyetem bibliográfiája, amely teljesen hamisan hősként tünteti fel Avram Iancut, nem szólván a vérengzésekről! Avram Iancu (1824-1872)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.