Lecsengett már a román-magyar vb selejtező mérkőzés parázs hangulata. Az eltelt napok is lassan ugyan, de feledtetik azt a borzalmas, szinte fizikai fájdalommal járó érzést, amit a mérkőzés után átélt az ember. Fájt, mindenkinek fájt. De jobban fájt az, amit a román politika pozitív beharangozása helyett a valóságban szemtelenül és arcátlanul kapott az odalátogató magyar szurkolók hada, és az a sok millió tv néző, aki főműsorként figyelte ától-cettig a meccset.

A románoktól, sok pici, összetéveszthetetlen „baráti gesztus", figyelmesség övezte a mérkőzés minden mozzanatát. Persze a biztonság – ami közel se volt mindenre kiterjedő - főműsorként ömlött a médiumokból, kikövetelve a román politika "baráti gesztusának" megdönthetetlen tényét. Ebben piszkosul profik. Még a Ceausescu időkből, szinte tananyagként, vérükké vált a szekus generáció vezéreinek a hamis tények megdönthetetlenül igazzá formálása. Jó példa erre az a többszázezer kötetes történelmi könyváradat, amivel elárasztották akkoriban a nyugat könyvtárait, igazolván általuk valósnak ábrázolt helyüket Európa történelmében. Volt tehát miből meríteni.

Rögtön kezdjük a szurkolói vonaton történő randalírozással, amit az egyes magyar médiumok is előszeretettel dobtak be az olvasói piacra. Az már csak napokkal később derült ki, hogy a „baráti” román nép, őskori eszközöket bevetve, kődobálással riogatta a vonaton utazókat, többmilliós kárt okozva a magyar vagonokban. A késői valós hír azonban a lecsengés utáni időben kevésbé tudja überelni az emberek fejébe indulatokkal együtt történő infók beégését, ami többnyire és hamisan a magyar vandálokról szólt.

Köszönjük román testvéreink!

Meglepően sok videó készült a román média szerkesztésében is, ki tudja milyen összecsapásokról magyarként feltüntetve, és kiemelve a magyar vandalizmus tűrhetetlenségét. Arról már nem szólt a fáma, hogy román ultrák hergelték a magyar csoportot, amit az ottani csendőrség nagy nehézségek árán tudott csak megakadályozni. A Steaua és a Dinamo vandáljai ezek után a csendőröknek és egymásnak estek, dühük levezetésének okán, ahol szintén előkerült a kőkorszaki harc legegyszerűbb eszköze a kő. Ez valahogy nem került a kamerák látószögébe.

Köszönjük román testvéreink!  

Persze merő véletlenül, a „sok ezer mérföldes távolságból” adódóan a tv-s közvetítéskor sem tudták a magyar címeres zászlót odabiggyeszteni a nemzeti válogatottunk felsorolásához, hanem a szlovák nemzet lobogóját dobták oda. Szép gesztus!

Köszönjük román testvéreink!

A magyar himnuszt végig füttykoncert nyomta el, ami szintén a románok "nemes" gesztusára vall.

Köszönjük román testvéreink!

Érdemes lenne kielemezni azokak a molinókat, amelyeket román szurkoló „barátaink” szeretetük jeléül vadul lobogtattak a mérkőzés alatt, annak ellenére, hogy a román biztonsági szolgálat kommunikációjából hömpölyögve szólt, csak nemzeti zászlót engednek be semmi mást. Gondolok itt román testvéreink 1918-as évszám tömeges lobogtatására, ami közel sem nem baráti kézfogás jeleként értelmezhető, hanem Erdély Romániához való csatolására való erőteljes utalás.

Köszönjük román testvéreink.

Basescu népe szintén a megbékélés jeleként, a "takarodjanak a magyarok(erdélyiek) az országból" rigmust énekelték kórusban, "Afara cu ungurii din tara". Ettől megalázóbb kiabálások is elhangzottak a kolozsvári ultrák szájából: "ez itt a mi Romániánk és lepisiljük a ti Magyarországotokat." olvasom a neten.

Köszönjük román testvéreink!

Persze Basescu népe mindent megtehet egy FIFA által vezényelt vb selejtező mérkőzésen. Még azt is, hogy egyik román testvérünk lézer fénnyel zavarja, merő jó szándékból Bogdán kapusunkat a védésben. A gusztustalanság netovábbja ez.

Köszönjük román testvéreink!

Kíváncsi leszek, hogy a FIFA mit szól ezekhez a borzalmakhoz, illetve az Európai Unió Viviane Redingje, vagy Daniel Cohn-Benditje tesz-e brutális kirohanást az igazság érdekében.

Félek, hogy behúzzák fülüket-farkukat (ha van) és csendben maradnak.

u.i.: Basescu néhány héttel ezelőtt a következőket nyilatkozta: „Románia vezető szerepet fog vállalni Budapest rendreutasításában”. Tisztelt Basescu elnök úr! Stílusosan idézve "Not Budapest, Bucharest!"

Basescunál elgurult a Cavinton