Régen volt az, amikor ebben a státuszban volt az ipar! Az akkori radikális politikai vezetés kijelentette, márpedig van. „A vas és aczél országa leszünk” szólt Rákosi idejében témát tekintve az ige! Több, mint negyven évig tartott e politikai agymenés, melynek szálait máig nem lehetett tökéletesen elvarrni. Mindig marad egy-egy elvarratlan „gyöngyszem”. Ezek a vasakarat mintapéldányai, akik képtelenek együtt gondolkodni a változásokkal, megbirkózni a tévút meglehetősen hosszú évei utáni irányváltással.
Ők a dinoszauruszok! Gondolkodásban!

A talpnyalásaik hosszú évtizedei után napjainkban az olvasószemüveg csere se javít a helyzeten, mert bármennyire is szeretné látni az ember a fejlődésüket, írásaik a Rákosi, de az elnyomó korszakot és őket nézve legyünk lojálisabbak, Kádár-korszakot idézi.
A belemagyarázás, a ferdítés, a tudósítások tényszerűségétől picikét eltérő, de ezzel már a témáról teljesen más képet adó egyik nagymester, Aczél elvtárs.

Aczél Endre mint publicista, újságíró, meg mit tudom én még micsoda, eme dinoszauruszi képességekkel van megáldva. A hosszú Kádár-korszak propagandagépezetében tanultak beégtek tudatába, melyet máig képtelen onnan kiirtani, vagy nem is akarja. Nincs ő egyedül ezzel, de most azokat mellőzzük, mert őnagyságánál más problémák is jelentkeztek. Aczél kifejezetten Orbán gyűlölő figura. A kórtünet nem most kezdődött nála, ugyanis kiragadva egy korábbi írását, mely "Aczél Endre: Mucsa, 2013.11.26. címmel jelent meg, tekintélyesen nekiment Orbánnak. De említhetném a „Visszhangtalan, haszontalan·2002. február 13.”, több mint tíz évvel ezelőtti írását is, melyre akkor írtam is egy vitatkozó szösszenetet.
A mostani „Orbán über alle(s)” irománya sem különb.
A kádári korszak begyepesedett vonulata mindegyik. A már említett propagandagépezet itt maradt őskövülete szavakba öntve. A letűnt korszak, letűnt embere megerőszakolva elemez, sajátos módon ad konklúziót, melynek végállomása az Orbán gyűlölet. Előítélettel terhelten, politikai hovatartozását mélyen beitatva próbálja a társadalmat a bizalmatlanság felé terelni. Nincs benne politikai empátia, megértés az iránt, amit a mostani kormánypolitika elért, pedig erre sokan felkapták a fejüket. Kritikája nem építő jellegű, hanem mélyen konfliktust gerjesztő. Sajátos - finom - eszközrendszerével szinte vágyik, sőt törekedik arra, hogy megbontsa a jobboldal politikai egységét, éket vágjon abba.
A változások pici fuvallata se érintette gondolkodásmódját.

2002-ben megtettem, hogy elemeztem a rozsdásodó Aczél írását, (Megkövesedett, demagóg és rozsdás) most nem fogom, mert tök felesleges.

Ha valaki írásával csak levegőzteti pennájának száját, a kétszeri kétharmadot nem érti, de nem érti a jobboldal, baloldalt agyonverő EU-s győzelmét se, nagy a gyanúm, hogy az előttünk álló önkormányzati választások eredményét se fogja. Semmit.

Európában már értik, ő még nem.

Üdv, Aczél elvtárs a rendszerváltás és a változó Európa fedélzetén!

Az „Orbán über alle(s)” címre reagálva írhattam volna az "Üdv, Aczél!" címet németül is, de nem tettem! 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.