Szinte mérni lehet a trió (Gyurcsány, Mesterházy, Bajnai) intelligencia hányadosának (IQ) csökkenő tendenciáját. A csökkenő tendencia és a választás napja felé történő közeledés között pedig szoros összefüggést látok. Minél jobban közelítünk a választás napjához, annál inkább csökken ez a szám.

A közeledő választás miatt egyes pártok, de főleg ők, elkeseredett harcmodorra váltottak. Ez a harcmodor pedig a mostani politikai környezetet megpróbálja átformálni  intelligenciát nélkülöző, bunkó formába. Szerencsére, nagyjából magukra maradtak.

Erről vagy nem vesznek tudomást, vagy direkt e stílust megragadva próbálnak felszínen maradni? Jó kérdés!

Az viszont már látható, hogy saját magukat már rég beárazó politikájukból történő kilépésre való törekvés eme formája, csak tovább taszítja őket a fekete mélység láthatatlan bugyrába.

Politikai vitáknak és érveléseknek persze vannak egymástól jól elkülöníthető platformja, dehogy ez nélkülözze az intelligenciát, az már abnormális. Az, e taktikát használó politikai szónokot, több szempontból is minősíti.

Egy, magáról állít ki szegénységi bizonyítványt, ami politikusi karrier szempontjából cseppet sem előnyös.

Kettő, ha a megszólítottak oldaláról nézzük, akkor pedig durván leminősíti, buta kategóriába sorolja azok képességét. Magyarul, csak ilyen alacsony szintű kommunikációval, alantas beszéddel lehet velük szót érteni.

Ennek alapján Gyurcsány, Mesterházy és Bajnai, híveit, egy ilyen kategóriába sorolja.

Nevetni, sőt röhögni lehet mások sárba tiprásán, de ugyanakkor, aki ezt valós érvnek tekinti a politikai csaták mezején, ezzel egyidejűleg saját magát minősíti és teszi akarva-akaratlan oda, ahova maga a szónok szánja.

Magyarország nem ezen az úton szeretne haladni.

A megbecsülés és másokkal szembeni tisztelet kell legyen az erősségünk, nem pedig a gyűlölködés.

Érdemes ezen elgondolkodni.