Vágjunk a közepébe, mert mindenki tudja miről van szó, és hogy legyen valami pikantériája is a dolognak, az ellenzéki szájhősökről lesz szó.
Kezdjük rögtön Szanyi Tibor tiszteletre méltó MSZP-s politikussal, aki már 15 éve koptatja a parlamenti széket. Nos, Tiborunk ezzel kapcsolatosan tett mély bölcsességeit feszegetnénk.
Tibor rögtön azzal kezdte a témát, inkább rizsacsökkentést szeretne. Magyarán kevesebb rizsabeszédet, és több cselekedetet. Hát kedves Tibor, akkor Ön fején találta a szöget, de kijelentésével elkésett néhány évvel.
A jó öreg 8 éves baloldali kormányzáskor kellett volna ez bekiabálni az éjszakába úgy, hogy a hazudós, rizsázós Gyurcsány komája is hallja.
Az meg csak i-re a pont, hogy 2006-tól pont a gazdasági minisztérium államtitkáraként tengette életét, ahol lett volna ideje, meg alkalma is megszorongatni az energia cégek tökét, de a mi Szanyink és kormánya inkább áremeléssel simogatta azt.
Ő, mint a bölcsek bölcse, ráadásul jóval nagyobb százalékot tartana jónak. Fantasztikus elme. Szanyi azt hiszi, minden szinte csak karikacsapásszerűen, hipp-hopp valósul meg. Igen a Nokiás dobozt tele tenni húszezresekkel barátok apanázsát növelve rettentő egyszerű, de a kormányzás nem erről szól. A 15-éves politikusi tapasztalat valahogy nem érződik beszédében. Vagy más …… veri a csalánt? Persze kibicnek semmi se drága, mondhatnánk. Szanyi ezt be is tartja. Aranyos gyerek.
Kedves Tibor, csak a rend kedvéért, megszorongatni bárki tökét akkor lehet, ha a keménykezű legény helyzetben van. Nos, Tibor Önök sose voltak helyzetben. A 8 éves kormányzás alatt egyszer sem. Ezt remélem, Ön se vitatja.

Itt van Mesterházy. Az Országházban következetesen rezsitámogatásról beszél. Igaz tőle néhány méterrel Orbán kiigazítja, hogy nem támogatás, hanem rezsicsökkentés, de az MSZP vezért ez nem érdekelte. Szövegértésbeli probléma kedves Attila.
Később szőrmentén mintha támogatnák a kormánypárt elképzeléseit, ugyanis azt érzékelték, még nagyobb bukta lehet az ellenkezésből. Végre valami pozitívum. Persze itt is mindenféle okosságot terjesztenek elő, jelezvén azért mégis ők vannak toppon.
Kedves Attila, valami jó ügyet folyamatában lehet cizellálni, rá is lehet ülni a dolog farvizére, ami nem egészen korrekt, de kitalálni, megoldani, véghezvinni a nagydolog. Önök ilyenre – habár lett volna rá 8 évük – képtelenek voltak.

Bajnai a nagy mágus, aki a gazdagságát kitudja honnan szerezte. Tudunk egy s mást, de azt majd a gazdák elintézik vele. Ő, aki óriási politikai bukással adta át a staféta botot a kétharmadot elérő FIDESZ-nek, a tiszavirág életű kormányzásának idején egyszer sem próbálkozott meg hasonlóval. Most is élénken bírálja a rezsicsökkentést, „rezsihazugságnak” nevezve azt. Érthető, hisz a bársonyszékbe belehuppanva az azonnali válságkezelés, egyensúlyteremtés, és bizalomépítés cselekvés pilléreit többek között a távhő és gázártámogatás megszüntetésére építette. Karakán fickó.

Gyurcsány kijelentései e tekintetben nem mérvadóak, ugyanis jelenleg a szenvedélyesség uralkodik nála. Néhány évvel ezelőtt a hazudtunk reggel, délben és este, vagyis a hazugság, most pedig a szenvedély, melyben gázsütőre javasolja ültetni a hideg és langyos politikai ellenfeleit, meg bárkit, aki szerinte ebbe a kategóriába tartozik. Érdekes kicsengése lehetne Gyurcsány szenvedélyességének, ugyanis „gázsütő, emberek, langyos” összefüggésként sok minden másra is gondolhatnánk, de nem tesszük.

Arról se feledkezzünk meg, hogy a két fenegyerek (Gyurcsány-Bajnai) korszakában példátlan módon és tán Európában egyedülálló kizsákmányolásként országunk gázenergia árát nem a kormány, hanem külföldi cégeknek átadva (privatizálva), azok határozták meg.  Erről csak annyik, hogy a pofátlanságnak is van határa.

Aztán vannak, akik azt jósolják, hogy visszafelé is elsülhet a rezsicsökkentés. A jósok a közelgő választások utáni időkre gondoltak. Így az idő előrehaladtával látom szemeim előtt, hogy jósaink sűrű kézdörzsölése egyre apadóban van, sőt a már „nem is mi mondtuk” szlogen kerül elő tarsolyukból.

Egyébként a rezsicsökkentés terjed, mint a futótűz. Az angolok, lengyelek, csehek, bolgárok és tán a románok is foglalkoznak a gondolattal. Ahogy látom Európa országainak gazdasági helyzetét, egyre többen lesznek.

Jövő tavasszal kerülhet a parlament elé a közműszolgáltatások nonprofittá alakításáról szóló törvényjavaslat, amelyet akár még a választás előtt elfogadhatnak a képviselők – mondta Orbán Viktor miniszterelnök pénteken a Kossuth Rádió 180 perc című műsorában. Közölte azt is, hogy hat-hét komoly, korábban privatizált közműcég visszavásárlásáról folyamatosan tárgyal a kabinet.

A kormányfő szerint a készülő közmű-szolgáltatási törvény – amelyen öt éve dolgoznak – a rezsicsökkentésnél is nagyobb vitákat fog kiváltani nemzetközi szinten, holott vannak nyugat-európai példák. Ezek között említette a dán távfűtés működését, amelyben a magáncégeknek vissza kell fordítaniuk a hasznot a rendszerbe. A miniszterelnök úgy látja, külön kell választani a működést és a fejlesztést fedező bevételt, valamint a profitot, meggyőződése szerint ugyanis Magyarországon jelentős haszonnal működnek a szolgáltatók.

"Az engem nem hat meg, hogy ők azt állítják, a lakossági üzletágon nincsen profitjuk, miközben a magyar energiapiacon jelentős profitot tesznek zsebre. Akkor méltóztassanak alkalmazkodni a saját működésükben úgy, hogy a lakosságnak olcsóbb legyen az energia" – fogalmazott, feltéve a kérdést – a magas magyar rezsiárakra utalva –, hogy "miért csak a magyarok járnak megint pórul"?

A közmű-szolgáltatási jogszabályról szólva megjegyezte, "az európai jogon kifent jogászi logikája szerint" nem egészséges, ha árszabályozási kérdéseket kétharmados törvény szabályoz, de a Fidesz-frakcióban senki sem bízik a szocialistákban, hiszen egyszer már privatizálták az energiaszolgáltatókat, utána engedték, hogy az árak az egekbe szökjenek, majd sorozatosan árat emeltek. Ezért alakult ki egy olyan reflex a képviselőcsoportban, hogy a szocialistákkal szemben kétharmados törvénnyel lehet megvédeni az embereket – mondta.

Orbán Viktor a rádióinterjúban közölte azt is, hogy a kormány folyamatosan tárgyal hat-hét nagyon komoly, korábban privatizált közműcég visszavásárlásáról, állami kézbe vételéről. Konkrét vállalatneveket nem említett, de úgy fogalmazott: "a vízműveknél is ez a helyzet és a szemétszolgáltatásnál is".

A kormányfő szavai szerint, ha megmarad a társadalmi támogatottság, egy-két év múlva közösségi tulajdonban lévő közszolgáltatási rendszer működhet Magyarországon. Felidézte egyúttal, hogy már korábban visszavásárolták a pécsi és a budapesti vízművet, és tárgyalnak Főgáz-ügyben is.

Felvetette továbbá azt is, hogy az energetikai hivatal alá kellene szervezni a villamosenergia- és a gázelosztás alapvető adatait – amelyekkel ma a magáncégek rendelkeznek –, hogy az államnak naprakész információi legyenek. Mint fogalmazott, "most szerszámozzuk fel a rezsihivatalt". Ismét megerősítette a fogyasztóvédelem megerősítésének szükségességét is.

A közműcégeknek a nonprofittá alakítással kapcsolatos várható reakcióját firtató felvetésre Orbán Viktor úgy válaszolt: "ilyenkor kell megfelelő nagyságú bicepsszel rendelkeznie az állami rezsihivatal vezetőjének". Az általa használt rezsiharc kifejezés alátámasztására megjegyezte, hogy ő is folytatott "barátságosnak tűnő, de brutális" tárgyalásokat nagy nemzetközi cégek "morózus hangulatban, felfegyverkezve" megjelenő vezetőivel.

Elmondta továbbá, hogy az idén télen is biztosítanak majd – a zömében állami erdőkből kitermelt – szociális tűzifát a piaci ár alatt, az önkormányzatokon keresztül. Az ezt szolgáló költségvetési keretet idén megkétszerezték, így mintegy kétmilliárd forint értékű szociális tűzifát fognak szétosztani – ismertette a miniszterelnök.

Hozzátette, a szén esetében is hasonló rendszerben gondolkodnak. Ráadásul – bár a kormányon belül is vita van róla – a szénbányászatot a jövő szempontjából fontos területnek tartja, és szeretné, ha legalább a szociálisszén-ellátást biztosító újabb, kisebb bányák nyílnának meg. "Erről tárgyalások zajlanak, készülődünk itt is egy váratlan tettre" – fogalmazott.

Orbán Viktor szólt arról is, hogy nem tartja elkerülhetőnek azt a csatát sem, amely a gazdasági szereplők rezsijének csökkentésével kapcsolatos. "A választások után a következő magyar kormánynak választ kell adnia arra a kérdésre, hogy milyen eszközökkel tudjuk levinni az Amerikai Egyesült Államok energiaárszintjére a mi magyar energiaárszintünket". Hozzáfűzte, az Egyesült Államokban 30 százalékkal olcsóbb a gazdaság által használt energia ára, mint Európában.

A lakossági rezsicsökkentésről elmondta, az újabb, novemberi árcsökkentést követően, jövő év január 1-jétől ismét megvizsgálják, milyen adatokat produkálnak a rezsiszektorban működő vállalkozások, és "utána dönthetünk arról, hogyan tovább".

Orbán Viktor a Kossuth Rádiónak adott pénteki interjújában felidézte a múlt vasárnapi kötcsei polgári pikniken tartott beszédét, amelyben – mint kifejtette – arról szólt, hogy a magyar embereknek van egy politikai kultúrája, amelyet adottságként kell kezelni. Ez azt jelenti – folytatta –, hogy "egy magyar embernek nagyon nehezen jön ki a száján az a mondat, hogy jól mennek a dolgok, még akkor is, ha egyébként valami ilyesmit gondol".

"Ezért ha kormánypártként mi azzal állunk ki, hogy emberek, itt vannak az adatok, tessék megnézni, a dolgok jó irányba vagy jól mennek, akkor a kommunista múlt miatt ezt sikerpropagandának fogják tekinteni" – fogalmazott, közölve, hogy ezért arra kérte a kötcsei résztvevőket is, ne ezzel próbálkozzanak, mert így ellenállásba fognak ütközni. Ehelyett használják azt az "értelmezést", hogy "Magyarország jobban teljesít", és legalább annyit beszéljenek a még megoldandó dolgokról, mint az eredményekről – idézte múlt heti beszédének tartalmát a miniszterelnök.

Szavai szerint ezt a gondolatot értetlenséggel szokták fogadni, mert sokan úgy gondolják, a jó kormányzás önmagáért beszél, és ez alapján az emberek a kabinet munkájának meghosszabbítására szavaznak. Horn Gyula néhai miniszterelnök is ezt gondolta 1998-ban, "voltak is érvek egyébként a kezében meg tények is" – tette hozzá.

A magyar emberek azonban másképpen, egy bonyolultabb mechanizmus eredményeként szoktak dönteni a választáson: "a remény fontosabb a magyar választópolgár számára, mint a tény; ez egy döntő eleme a magyar népléleknek" – jelentette ki Orbán Viktor.

Ezért szerinte csak olyan választási programmal érdemes előállni, amely nem arról szól, mit tett a politika, hanem hogy mi az a lehetőség, amelyet fel tud kínálni az embereknek, akik ezt ki tudják használni, ha ügyesek. Összegzése szerint ezért "sokkal inkább a reményről, a jövőről és az emberekről kell szólnia ennek a választásnak".

(kormany.hu és az MTI nyomán)

Szerintem jó irányba halad az ország. A miniszterelnök pont azokat a harcokat nyeri meg, melyeket az előző kormány nem mert, vagy nem is akart felvállalni, pedig 8 éve volt rá!. Ez a jövőt tekintve döntő tényező. 

Ha bogarászunk a neten, érdekes gyöngyszemekre lelünk. Dan Gavrilescu szatmárnémeti labdarúgójának 2013 tavaszán jelent meg az a cseppet sem hízelgő kijelentése, amely szó szerint elgázosítaná a magyarokat. „Elgázosítanálak és lágerbe küldenélek mindannyiótokat! Nem volt elég nektek, hogy annyi évig igában hajtottatok minket?”; „Kár, hogy Vlad Tepes már nem él, mert így nincs, aki karóba húzzon benneteket”.

A helyi Olimpia FC labdarúgójának nem ez volt az első magyarellenes kirohanása, ugyanis egy évvel a mostani eset előtt az egyik magyar csapattársát is véresre verte.

Lassan azt lehet kijelenteni, hogy Románia a nemzeti nacionalizmus melegágya lett. Jó lenne, ha erre felfigyelnének az EU jogvédő szervezetei. A román politika pedig, olykor-olykor egy ejnye-bejnyével, vagy tudatos szembehunyással segíti is ezeket a nacionalista román erődemonstrációkat.

Jó példa erre a román-magyar VB selejtezőn történtek, ahol tízezrével nemzetgyalázóan szurkoltak a hazaiak, és nem utolsó sorban Basescu Magyarországot megregulázó kijelentése. De ide sorolhatjuk a román elnök minap tett nyilatkozatát is melyben egy megemlékezésen a magyar népirtásért felelős Avram Iancu éltette.

A román barátság téveszthetetlen jelei

Basescu újra sercintett egyet

Basescunál elgurult a Cavinton

Én nem értem Basescut. Vagyis értem, de nem tudom felfogni nyilatkozatait. Már egyszer hetekkel ezelőtt is pofátlan kijelentést tett hazánkkal szemben. A külügy hűvös reagálással válaszolt. Kiváló érzékkel tette ez kormányuk, mert az elnök nyilatkozata többre nem is érdemes. Persze privát vonalon ettől erősebb reagálásokat is hallottam, aminek a nyomdafestéket bíró változata ez volt: „Hülye voltál, az is maradsz”.
Én kevésbé fogalmaznék így, de a valósághoz azért nagyon közel áll az állítás. Csak a rend kedvéért, „Basescunál elgurult a Cavinton” írásom taglalja „hősünk” böffentését.
Most se tett másképp Románia nagy vezére a két ország közötti „harmonikus” diplomáciai viszonyok fenntartása érdekében.

A minap a Hunyad megyei Cebén megtartott hagyományos Avram Iancu-ünnepségen szónoklatában, újabb gyalázatos kijelentéssel hívta fel magára a figyelmet.
„amikor csak tudnak, vegyenek részt az Avram Iancu megemlékezésen”, … „Ezért is veszett össze Kossuth Lajossal. Kossuth csak a magyarok számára akarta Erdélyt, Avram Iancu a románokat is fel akarta szabadítani”

Persze azt nem lehet Basescu szemére vetni, hogy román testvéréről megemlékezik, mert minden államfőnek szíve joga van erre. Azonban ha átnézzük Iancu tevékenységét, akkor azzal szembesülünk, hogy sok ezer magyar, székely tömeges kiirtása fűződik nevéhez. Ezt az 1848-as idők történelmi tényét és Basescu újbóli sercintését egybevetve, újból a mérhetetlen gyűlöletszítás magjait vetette el beszédével a román elnök. Magyarán fogalmazva egy tömeggyilkost éltetett Basescu.
Figyelve a román elnök utóbbi tevékenységét, egyáltalán nem mondható el róla, hogy az elnöki méltóság alapvető normáit betartva nyilatkozna nemzetpolitikai ügyeket is érintő témákban. Ugyanakkor pedig beszédében felsejlik a nemzeti nacionalizmus erőteljes vonala. Nem egyszer, sem kétszer, hanem folyamatosan.

Feltehetnénk a kérdést, hol vannak a jogvédő szervezetek, hol van az Európai Unió melynek egyik legfontosabb szerepe az emberi jogok védelme. De miért nem ordít most magából kikelve Daniel Cohn-Bendit, vagy a szálfatermetű, nemes tekintetű Guy Verhofstadt.

De mit is tett Avram Iancu, akit Basescu, magyarokat megalázóan éltetett.

Avram Iancu az 1848. október 19. és 1849 januárja között lezajlott erdélyi vérengzések főszervezője és kegyetlen végrehajtója volt.

A szekelyfold.ma nyomán:

Az erdélyi vérengzés néven elhíresült magyarellenes támadások 1848. október 19. és 1849 januárja között zajlottak. A Magyarország és Erdély uniója ellen fellázadt császárhű románok a pogrom ideje alatt 7500 - 8500 magyart mészároltak le, ezzel megváltoztatva Dél-Erdély etnikai összetételét."

„Az 1848-ban Kolozsvárott összehívott országgyűlés kimondta Erdély unióját Magyarországgal. Ezen az országgyűlésen viszont a magyar képviselők voltak többségben, a románok és az szászok csak kis számban voltak jelen, így az említett két nép nem fogadta el az országgyűlési határozatot. A románok 1848. május 15. és 17. között nemzetgyűlést tartottak Balázsfalván, ahol kijelentették, hogy szembeszállnak a magyarokkal. Nemsokára hadsereget szerveztek, amelynek fővezére Avram Iancu lett. A felkelő románok elárasztották egész Alsófehér vármegyét, Torda-Aranyos vármegyét és Kis-Küküllő vármegye egy részét. Az Erdélyi-szigethegységben, Mócvidéken ütötték fel főhadiszállásukat.

A kicsit tohonya nyár után, melynek utolsó hetei már éreztették, hogy velős hónapok elé nézünk a politika mindent elbíró kampányában, szeptemberben az ellenzék ficsúrjai rá is léptek a gázra.
Kalandra fel, mondhatnánk kívülről szemlélve a belső és egymás elleni csörtéket, de ettől azért jóval komolyabb dolgokról van szó, hisz választásokra készül az ország.
Előzetesként egyértelműen kijelenthetjük, hogy kormány kétharmados többsége az elmúlt szűk három évben teljesen leerodálta az ellenzéki politikai elitet, úgy ahogy egy heves zivatar teszi a kopasz, terméketlen hegyoldallal. Az így teljesen szétzilált, szanaszét futók eddig csak megrendülten csücsültek a földön és próbálták magukat összekaparni. Ez valahogy úgy sikeredett, vagy tán úgy alakult, hogy sok kicsi indián lett belőle. Ezek a sok kicsi indiánok pedig az idő előre haladtával tudatilag úgy megerősödtek, hogy egyre nagyobb mellénnyel mutatkoznak a plénum előtt világmegváltó terveikkel azt hangoztatván, a megvalósításra csak és kizárólag ők képesek. Mindenki külön-külön. Szervezkednek, termékeny talajt próbál keresni ötletmagjainak, de az említett politika zivatara minden próbálkozásukat elsöpri. Van ez így, de tán oka is van.

Aztán, ha valami meg nem megy, akkor jó magyar szokás szerint, egy idő után bikából, egymást kezdik cseszegetni. Ez történik most is, ami tovább erodálja a már gatya nélküli, koncepciótlan, tervekkel nem rendelkező, teljesen kopasz, ellenzékben szenvedő politikai pártok erejét. Persze vannak próbálkozások egy-egy törölköző felkapására, hogy mégis legyen valami eszköz a kezükben, de csak apró kéztörlőre futja. A kéztörlő és a világmegváltó terv pedig nem más, mint a kormány leváltása. Ez meg annyit ér, mint halottnak a csók! Ugyanis az embereknek ez rettentő kevés. Olyan, mintha egyesek (a választópolgárok) feladnának mindent és vakon fejest ugranának egy útszéli pocsolyába.
Persze ezt az ellenzéki nagymogulok és a futottak még kategóriába tartozók is (mármint a kis indiánok) tudják, tisztában is vannak ezzel, de más választásuk nem nagyon van, hisz a múltat végképp eltörölni nem lehet. De a kormány nemzetközileg is elismert ténykedését se, amely egyre nagyobb hangsúlyt kap az EU-ban.
Persze vannak kisebb-nagyobb „ugatások” kívülről is, meg lesznek is, mert piszkosul bántja a kitudja honnan szalajtott liberalista fenegyerekeket a változás szele. Az a változásé, amely előbb, vagy utóbb őket is el fogja érni – remélhetőleg előbb, mint utóbb – és akkor a szabadelvűségüket, ösztönszerűen újra csak a magánéletükben teljesíthetik ki.

De nézzük nálunk kik a nagymogulok, akik képesek harcba szállni egymás ellen is az áhított bársonyszékért. Karakterük kizárja, hogy feladjanak bármit is. Képtelenek együtt dolgozni. Gyanakvóak, múltjuk megkérdőjelezi jövőjüket.  Ez az ellenzék zsákutcája.

Érdemes rögtön Gyurcsány Ferenccel kezdeni, aki olyan erős személyiség a maga nemében, hogy senkit sem tűr meg ellenfélként maga mellett. Még a vele kollaboráló, egy húron pendülőket se. Ez az egyéniségéből fakad. Persze sunyiságból kapható bármire, az összekapaszkodásra is hajlandó, de később olyan balegyeneseket fog kiosztani érdekei érvényesítése érdekében a "haveroknak", hogy szövetségesei a csillagok megtekintése mellett, a két szék közül a földre fognak csücsülni. Arról nem is beszélve, hogy ténykedése, meg szabadelvű nyilatkozatai politikailag teljesen leamortizálták hatalmi pozícióját. Ebbéli erénye senkinek se pozitívum, de az sem, hogy megosztó személyiség. Vagyis csak púp lehet mások hátán.
Persze a kártyákat meglehetősen jól kavarja emberünk, mert ennek ellenére is ott van a politikai kommunikáció sodrában. Gyurcsány ugyanis megfogadta Gábor Zsazsa szálló igévé vált mondatát, „mindegy, mit írnak az emberről, csak írjanak”. Bármire képes. Ez óriási veszély! "...hazudtunk reggel, éjjel, meg este.” 

Bajnai Gordon a másik nagymogul, aki még egyszer sem mérettette meg magát a választások viharaiban, de már volt miniszterelnök. Persze ez – az ő elképzelése szerint – feljogosítja arra, hogy a másik puccsos után – a Gyurcsányisták által Medgyessy Péter (MSZP) leváltására gondolok – ő is az ország volt vezetőjeként, sok-sok tapasztalattal rendelkezvén nyilatkozzon.
Rafinált csóka. Megedződött a Kft-k, Rt-t, Holdingok világában. Sőt apja révén – hozott anyagból – tapasztalatokat is tudott szerezni. Apja gabona biznicére gondolok, amely kísértetiesen hasonlított Bajnai Hajdú-Bét-es ügyeire.
Szerintem későn ébredt a választási harcra. Csak politikailag bukott társai állnak mellette, mögötte, senki más.   Ez nulla, vagy annyit ér, mint döglött lónak a fogmosás. Mesterházy ezt kiválóan érzi és látja.
Bajnainak is van múltja, nem egészen olyan, mint Gyurcsányé, de olyan, amit senki se tenne ki az ablakba. Az ügyeskedése, mások szenvedésein történő meggazdagodása, cseppes sem előny számára. Azt se tudni milyen csontvázak dőlhetnek még ki, tisztának semmiképp nem tekinthető üzleti múltjából. Eddig is volt bőven.
Sokan úgy vannak ezzel, ha „kicsiben” megtette, akkor azt ország szinten is meg fogja tenni.
Bajnai nem politikus, hanem valamilyen típusú üzletember. Nehéz megfogalmazni, ezért erre nem is vállalkozom. A politikát is üzletként fogja fel. Ezért mindenki mással, aki nem az ő szekerét tolja, könyörtelenül leszámol. Mivel az üzletben nincs barátság, pardon meg végképp, senki se számítson semmi jóra. Persze ezt simán ki is vehető nyilatkozataiból, mert nem rejti véka alá.

A harmadik nagy csóka szegény Mesterházy Attila. Ő van egyedül olyan helyzetben, hogy habár töredékére zsugorodott a pártállami időkből eredő MSZP tábor, az első kettőhöz képest szervezettebb rendszerrel bír. Fiatal, és még tapasztalatlan. E kettőből eredően gyanakvó. Ha Gyurcsány, vagy Bajnai behálózza, akkor politikai karrierjének vége. Kihúzzák alóla a politikai hatalom (MSZP pártra gondolok) talaját, és partvonalon kívülre helyezik. Kifacsarják, mint egy mosogatórongyot, vagy  citromot. Eddig jól védekezik, de kitudja, ez meddig fog tartani.
Másik probléma az, hogy a Gyurcsány-Bajnai érában olyan mérhetetlenül sok korrupció köthető a párthoz és a még mindig benne szereplőkhöz, hogy tisztára mosásukhoz, a tavaszi Duna áradásának vize se lenne elegendő. Ami megtörtént, az bizony megtörtént.
Így Mesterházy sincs rózsás helyzetben.
Másrészt kegyetlen sok alvó MSZP-s tanyázik a pártban, akik megfelelő időben kérni fogják a jussukat. Taktikázik, mivel hármójuk közül ő az egyedüli, aki még nem égette meg magát se biznisz ügyben, de politikailag se bukott még, a futottak még kategória indiánjai közül mazsolázik. Megteheti, mert a kicsik Gyurcsányt és Bajnait a hátuk közepére se kívánják.
Mesterházynak még egy, s tán a legnagyobb hibája az, hogy a Gyurcsány érában államtitkár volt. Abban az időben, amikor Gyurcsány a következőket mondta: „Nyilvánvalóan végighazudtuk az utolsó másfél-két évet. Teljesen világos volt, hogy amit mondunk, az nem igaz.” Vagyis a harmadik nagy csóka Mesterházy, államtitkárként aládolgozva a vezérnek, együtt hazudott Gyurcsány Ferenccel, arról nem is beszélve, hogy mivel a 2006-os választásoknál az MSZP országos elnökségének tagja volt, a feje búbjáig benne volt Gyurcsány piszkos választási ügyködéseiben. Mit mondott erről az időszak tevékenységéről Gyurcsány: „Amit az azt megelőző hónapokban, titokban meg lehetett csinálni, úgy, hogy nehogy a választási kampány utolsó heteiben előkerüljenek olyan papírok, hogy mire készülünk, azt megtettük.”

Konklúzió nincs, majd az élet megmondja. Egy viszont tök biztos, a három nagy mogul az ellenzék biztos zsákutcáját jelenti. Ha külön indulnak az a baj, ha együtt, akkor karakterükből fakadóan az. Két dudás nem fér el egy csárdában, nemhogy több!

Ha a cikket érdekesnek találod szólj másoknak is, vagy tedd fel megosztással a Facebookodra. Ha nem, akkor kommentben írd meg véleményed!

Újabb politikai csörte híre rázta meg a világot.

Szegény Szabó Bálint, a Demokratikus Koalíció volt politikusa beszállva az őszi kampány harcaiba, kardot rántott Debrecenben, hogy magányos lovagként küzdjön valamiért. Körülbelül úgy mint Don Quijote.

Szabó szerint 2006-ban Kósa Lajos beszállt az őszödi beszéd kiszivárogtatásába.

Kósa Lajos közleményben reagált Szabó Bálint szavaira. Ebben azt írja: "az őszödi kormányüdülő kéményébe Szijjártó Péter engedett le, egy harminc méter hosszú, 5-ös narancssárga színű mászókötéllel, az ominózus 2006 tavaszi napon. Kezemben egy MK27-es táskamagnetofon volt, hozzá csatlakoztatva egy BEAG gyártmányú mikrofon. Gyurcsány Ferenc beszédét így vettük fel, a magnóban található Polimer 90 perces kazettára, amin korábban a Karel Gott, Udo Jürgens és Korda György „Egy péntek éj Szent Ferencen” című koncertjének kalózfelvétele volt található."

Kósa Lajos így folytatja a történet leírását: a felvétel elkészülte után még a tetőn visszahallgatva a hanganyagot, azt tapasztaltuk, hogy sajnos néhány helyen Gyurcsány Ferenc hangja helyett Karel Gott volt hallható, ezeket a helyeket a szintén a tetőn tartózkodó, akkori Fidesz-szóvivő, Cser-Palkovics András eltorzított hangjával pótoltuk. Lelopózván a tetőről, a kazettát a Balaton partján ürgebőrbe varrtuk, és a Sió csatornán keresztül leúsztattuk a Sió-Duna torkolatáig. Itt jugoszláv békaemberek vették át, és juttatták el Pestre, miközben elkészítették a kazetta CD-változatát. Így kapta meg a magyar sajtónyilvánosság, amely aztán közölte. (haon)

Szabó politikai karizmáját jelzi, hogy ügyes húzással sikerült kiugrasztania a nyulat a bokorból, ugyanis Kósa Lajos közleményéből egy sor hasznos információval lett gazdagabb.

A mérhetetlenül aljas politikai nyomásgyakorlás után, amit műveltek a román-magyaron Bucarestben, most egy pancser román-török meccs után, - ami bebizonyította valós helyüket a foci rangsorában - újabb pofátlan húzásra adták fejüket a románok.

A vezető román sportlap, a Pro Sport „Hollandia, segítség!” címmel jelent meg szerda reggel. A románok nem titkolt szándékkal azért szellőztetik meg „fűalatti” lobbizásukat a hollandok felé, hogy minél erőteljesebb hatással legyenek a holland szövetségre. A Pro Sport szerint a következő hónapra Románia narancssárgába öltözik és Hollandiának szurkol majd.

Ahogy a románokat ismerem, lesz ott más is, mint ahogy a román magyaron is volt.

E mellett Piturca a román tréner, eszeveszett dühében gyanúsnak tartja a magyar-észt 5-1-es végeredményt. Ezt úton-útfélen hangoztatja is. Véleménye az, hogy nem tiszta körülmények között zajlott a mérkőzés.

Őrültek!

Lecsengett már a román-magyar vb selejtező mérkőzés parázs hangulata. Az eltelt napok is lassan ugyan, de feledtetik azt a borzalmas, szinte fizikai fájdalommal járó érzést, amit a mérkőzés után átélt az ember. Fájt, mindenkinek fájt. De jobban fájt az, amit a román politika pozitív beharangozása helyett a valóságban szemtelenül és arcátlanul kapott az odalátogató magyar szurkolók hada, és az a sok millió tv néző, aki főműsorként figyelte ától-cettig a meccset.

A románoktól, sok pici, összetéveszthetetlen „baráti gesztus", figyelmesség övezte a mérkőzés minden mozzanatát. Persze a biztonság – ami közel se volt mindenre kiterjedő - főműsorként ömlött a médiumokból, kikövetelve a román politika "baráti gesztusának" megdönthetetlen tényét. Ebben piszkosul profik. Még a Ceausescu időkből, szinte tananyagként, vérükké vált a szekus generáció vezéreinek a hamis tények megdönthetetlenül igazzá formálása. Jó példa erre az a többszázezer kötetes történelmi könyváradat, amivel elárasztották akkoriban a nyugat könyvtárait, igazolván általuk valósnak ábrázolt helyüket Európa történelmében. Volt tehát miből meríteni.

Rögtön kezdjük a szurkolói vonaton történő randalírozással, amit az egyes magyar médiumok is előszeretettel dobtak be az olvasói piacra. Az már csak napokkal később derült ki, hogy a „baráti” román nép, őskori eszközöket bevetve, kődobálással riogatta a vonaton utazókat, többmilliós kárt okozva a magyar vagonokban. A késői valós hír azonban a lecsengés utáni időben kevésbé tudja überelni az emberek fejébe indulatokkal együtt történő infók beégését, ami többnyire és hamisan a magyar vandálokról szólt.

Köszönjük román testvéreink!

Meglepően sok videó készült a román média szerkesztésében is, ki tudja milyen összecsapásokról magyarként feltüntetve, és kiemelve a magyar vandalizmus tűrhetetlenségét. Arról már nem szólt a fáma, hogy román ultrák hergelték a magyar csoportot, amit az ottani csendőrség nagy nehézségek árán tudott csak megakadályozni. A Steaua és a Dinamo vandáljai ezek után a csendőröknek és egymásnak estek, dühük levezetésének okán, ahol szintén előkerült a kőkorszaki harc legegyszerűbb eszköze a kő. Ez valahogy nem került a kamerák látószögébe.

Köszönjük román testvéreink!  

Persze merő véletlenül, a „sok ezer mérföldes távolságból” adódóan a tv-s közvetítéskor sem tudták a magyar címeres zászlót odabiggyeszteni a nemzeti válogatottunk felsorolásához, hanem a szlovák nemzet lobogóját dobták oda. Szép gesztus!

Köszönjük román testvéreink!

A magyar himnuszt végig füttykoncert nyomta el, ami szintén a románok "nemes" gesztusára vall.

Köszönjük román testvéreink!

Érdemes lenne kielemezni azokak a molinókat, amelyeket román szurkoló „barátaink” szeretetük jeléül vadul lobogtattak a mérkőzés alatt, annak ellenére, hogy a román biztonsági szolgálat kommunikációjából hömpölyögve szólt, csak nemzeti zászlót engednek be semmi mást. Gondolok itt román testvéreink 1918-as évszám tömeges lobogtatására, ami közel sem nem baráti kézfogás jeleként értelmezhető, hanem Erdély Romániához való csatolására való erőteljes utalás.

Köszönjük román testvéreink.

Basescu népe szintén a megbékélés jeleként, a "takarodjanak a magyarok(erdélyiek) az országból" rigmust énekelték kórusban, "Afara cu ungurii din tara". Ettől megalázóbb kiabálások is elhangzottak a kolozsvári ultrák szájából: "ez itt a mi Romániánk és lepisiljük a ti Magyarországotokat." olvasom a neten.

Köszönjük román testvéreink!

Persze Basescu népe mindent megtehet egy FIFA által vezényelt vb selejtező mérkőzésen. Még azt is, hogy egyik román testvérünk lézer fénnyel zavarja, merő jó szándékból Bogdán kapusunkat a védésben. A gusztustalanság netovábbja ez.

Köszönjük román testvéreink!

Kíváncsi leszek, hogy a FIFA mit szól ezekhez a borzalmakhoz, illetve az Európai Unió Viviane Redingje, vagy Daniel Cohn-Benditje tesz-e brutális kirohanást az igazság érdekében.

Félek, hogy behúzzák fülüket-farkukat (ha van) és csendben maradnak.

u.i.: Basescu néhány héttel ezelőtt a következőket nyilatkozta: „Románia vezető szerepet fog vállalni Budapest rendreutasításában”. Tisztelt Basescu elnök úr! Stílusosan idézve "Not Budapest, Bucharest!"

Basescunál elgurult a Cavinton

Szóba került itt a blogon az utóbbi napokban puccsos-puncsos állapot kavarógépekkel együtt. Persze ebből rögtön egy jó ízű puncsfagyira gondol mindenki. Csak fagyi alapanyag és hűtött kavarógép kell hozzá. Nyár lévén mindkettő meg volt. Lett is eredménye. 

Most azonban nem erről folytatunk diskurzust, hanem a szemetekről. Van belőlük bőven. Az ember nem is hiszi el, hogy micsoda szemetek állnak, meg mozognak mindenütt. Néhol azt hisszük, hogy nem az, de később kiderül, hogy bizony az. Ez a felismerés minél később következik be, annál dermesztőbb lesz az igazság. Pedig nem mindig jön rá az ember. Ott van, látja, érzékeli, de még sem tudja.

Van, ahol szépen be van csomagolva, úgy látszik, mintha más lenne, de valójában nem az. Ha közelebb kerülünk hozzá, akkor sem derül még ki, mi is valójában. Majd jóval később robban a bomba, de akkor bizony keserűen konstatáljuk a velünk szemben ordító igazságot. Ez bizony szemét.

Szemlélődést művelni kritikus, első-person fókusz, néha meg közvetlen tapasztalat, mint a tárgy, máskor koncentrálva összetett gondolatok rendszere vagy helyzet. Építeni mindennapi életben, úgy működnek, mint egy emlékeztető, hogy csatlakozni mit találunk mi a legnagyobb jelentőségnek.

Szemlélődés praktikus, radikális, és átalakító, kapacitások kialakítása a mély koncentráció és quieting az elme közepén a cselekvés és zavaró, hogy kitölti a mindennapi életben. Ez az állapot a nyugalom központúság olyan támogatás feltárása értelmét, célját és értékeit. Szemlélődés segít fejleszteni a nagyobb empátia és a kommunikációs készségek, javul a fókusz és a figyelmet, csökkenti a stresszt és fokozza a kreativitást, támogatja a szerető és együtt érző élet megközelítést.

Szemlélődést tenni rendkívül változatos. És kell.

Például a szemlélődő gyakorlatok közé tartozik a meditáció különböző formái, a koncentrált gondolkodás, a természetben, az írás, szemlélődő művészet és a szemlélődő mozgás.

Vannak, akik úgy találják, hogy az aktív, a fizikai gyakorlatok, mint a jóga vagy a tai chi, a számukra legmegfelelőbb. Mások meg táplálékként a nyugodt és csendes gyakorlatokat, mint például az éberség meditáció. Vannak, akik úgy találják, hogy rituálék gyökerező vallási és kulturális hagyományok megnyugtatja a lelkét.

A szemlélődés alap, az élet teste.