Olvasgatom a politikai fenegyerekek (volt fenegyerekek) írásait, véleményeit, kijelentéseit, bírálatait a mostani Orbán-kormány négy évéről, ami nem más, mint egy kegyetlen gyenge, erőtlen, szedet-vetett, és főleg koncepciótlan kampányduma. Nem is értem, hogy Ron Werber miért nem rúgta ki szőröstül-bőröstül ezt a kompániát. Vagy tán neki is csak a pénz a fontos?  

Már az feltűnő volt, hogy néhányan, vagy mondhatni a társaság nagy része szinte eltűnt a 2010-es választások után. Felszívódtak, leléptek, nem érdekelte őket mi történik Magyarországon. Pedig ekkor volt igazán nagy bajban a gazdaság. Ez egyiküket sem érdekelte! Hol volt Fodor Gábor, az ide-oda táncoló Bokros Lajos, Szili Katalin, Gyurcsány és Bajnai. Kuncze se létezett. A többiek is szélnek eredtek. Egyedül Mesterházy erőlködött a baloldal összekaparásán.

Most meg – ahogy elkezdett mocorogni a gazdaság, minden egyes mutatónk jó, van perspektíva, cél és határozott irányvonal, sőt a legfontosabbat még nem is mondtam, függőségünk felszámolása (IMF) után, önálló döntéshozatalra képes az ország - feléledtek a holtak és azonnal kinevezték magukat rendszerváltó összefogásnak, a demokrácia megtestesítőjének.

Mi jogon? Mi az indok, vagy az asztalra letett munka, ami alapján esetleg okuk lehet a kritizálásra? Pedig nekik is ott volt a lehetőség, ráadásul nem is négy, hanem nyolc év. Semmi érdemlegeset nem tettek, sőt! Akkor most mire döngetik mellüket?

A régi baloldali és neoliberális nomenklatúra 2010-ben atomjaira hullott, most pedig próbál valami rendezettség felé konvergálni, ami inkább a Heisenberg-féle határozatlansági elv felé közelít. Vagyis minél jobban erősíti, emeli ki az Összefogás a benne lévő pártokat és politikusaikat, annál inkább lehetetlen Összefogásról beszélni. Ha pedig minél jobban erősítik az Összefogást, mint egységes „kormányváltó politikai erőt”, annál inkább a képtelenség kategóriájába tartozik a benne lévő pártok és politikusaik egyéni létezése, érvényesülése.

Ugyanis ennek a rakás valaminek egyetlen egy baja van, de az mindent visz, mégpedig az összetétele, a benne lévő pártok és azokat megszemélyesítő neoliberális, posztkommunista politikai garnitúra.

Ennek kifejtését már megtettem, „A baloldal feladta magát”, „Káosz a baloldalon, 2022 lenne a cél?” és az "Őrültek tánca" című írásokban, így most mellőzöm.

Akár honnan is nézzük az Összefogásnak nevezett rakás valamit, a szerkezete, tartalma alapján, képtelen kitűzött célját megvalósítani.

A baloldalon egyedül Ron Werber látja ezt és tehetetlenségénél fogva őrjöng, veri a fejét a falba. Nem csodálkoznék azon sem, ha egyszer fogná magát és angolosan, vagy pontosabban izraeliesen lelépne a tébolydából.

Az Összefogásnak nevezett szerencsétlenségbe „apportált” pártok és fenegyerekei pedig tágra nyílt szemmel, összekuszált elmével, zavarodottan nézik a saját megsemmisülésüket.

Az Összefogás nem létező tényező!