Lendvai Ildikó mindig is a „kedvenc” politikusaim közé tartozott. Kolosszális volt látni azt a 80-as évek megrögzött kommunistaideológiai stílust, amit képviselt. Most sincs ez másképp. A nagyon puritán címmel jelzett „Viktor és Donald” írása, tökéletes képet ad a múltbéli szocialista gépezet propaganda stílusáról.

Vagyis a cím alatti írásban, Ildikó saját szájíze szerinti elemzést olvashattunk. A saját szájíz mögött, amit az előbb említett stílusra, mint vázra aggatott fel, a baloldali keserűség, tanácstalanság adta irigység húzódhat meg. Az utolsó lehelettel is küzdeni a vörös ideológiás, sarló-kalapács mozgalomért írás ez.

Ildikónak, mint baloldali politikusnak viszont nem a jobboldal konzervativizmusát, meg egyéb dolgait kellene összehasonlítani másokéval, hanem a saját házuk táján kellene rendet raknia. Ha képes rá! Ugyanis förtelmes káosz uralkodik a baloldalon.

Ildikó ebből a káoszból néz ki viharvert arccal és bírál másokat.

Kedves Ildikó, ebben a helyzetben magácska az irományával csak mulatságos lesz.

Tudja, most nem Ön van porondon, sőt minden bizonnyal az elkövetkezőkben nem is lesz. Gondolom Önben is felmerült, ez kemény baloldali kritikaként értelmezhető. Ezzel a ténnyel kellene foglalkoznia és nem mással. Eljárt Ön felett az idő. Az alkotókat pedig ebből a helyzetből kritizálni nem szerencsés. Manapság nem az a politika, hogy valós tényként közlünk butaságokat, még ha jól is hangoznak - ahogy Ön teszi ezt írásában - hanem az, ami eredményt is felmutat. A nemzet javára van.

Önök gyalázatos eredményeket produkáltak a hatalomgyakorlás időszakában. A negyven évről ne is beszéljünk.

Egy szó, mint száz, gyakorolja nagymamai munkásságát. Azzal többre fog menni!