André Goodfriend amerikai ügyvivőnek kitiltási akciója megcsúszott. Egyre inkább nincs összhangban az állítólagos tényekkel. A háttérben playback, de André valahogy nem érzi a ritmust. Kiáll és mondja, majd teljesen belekeveredik.

El akarja hitetni a magyarral, hogy ő meg a háttere, már jó ideje figyeli az itteni helyzetet. Azért állt ki, hogy elmondja. Mondja, de senki se érti. 

Belekeveredett, megcsúszott, mint a műkörmös!

André, azért elmondom Neked, Istvánt sokkal többre becsülöm!

"három multi a hatalmas összegű visszaigényelt ÁFA és a beszállítói láncuk kockázata miatt került a NAV látókörébe, miközben Horváth András volt NAV-tisztviselő és az amerikai ügyvivő azt az ellenkező látszatot kelti, mintha a Bunge nevű gabona- és étolajcéget érte volna jelentős kár, vagy zsarolási kísérlet."

"az amerikai Bunge csak 2011-ben tette szóvá a NAV-nál a magyarországi áfacsalásokat, éppen azután, hogy a fordított áfafizetés lehetőségével a magyar kormány bezárta az adócsalói kiskaput." (pestisrácok)

André Googfriend! Miért vállal el ilyen kétes munkát? Mi önnek az eredeti foglalkozása?

Frissítés 2014.10.30.
Botka László (MSZP) "várában" is gyanúsítanak egy házaspárt az áfacsalással. A szegedi pár, lazán zsebre vágta a több száz milliárdos forgalom, forgalmi adóját!
Egyedül?
Ki állhat a háttérben?
Állítólag az áfacsalásban, Simon Gábor környezetében lévő személyek is érintettek lehetnek! 
Welsz Tamásnak voltak kapcsolatai!

Frissítés 2014.10.31.

Goodfriend USA ügyvivő eddigi tevékenysége kísértetiesen hasonlít a következőkre!

"Korrupciós botrányra hivatkozva, gyakorlatilag puccsal buktatták meg a cseh kormányt, méghozzá amerikai megrendelésre, mert Prága megpróbálta megakadályozni Washington befolyásszerzését az országban, többek között azzal, hogy nem engedte verseny nélkül nyerni a silány amerikai pályázatot egy atomerőmű-bővítési tenderen – emlékezett vissza a tavalyi történésekre Petr Necas akkori kormányfő szóvivője" (MNO)

Ott és akkor a következő vádakat termelte ki Washington.

"A hivatalos média úgy mutatta be kormányunk bukását, mint a miniszterelnök és a hivatalát vezető asszony, Jana Nagyová viszonyának következményét..." (MNO)

Ám a vizsgálatok nem hoztak eredmény, viszont a cseh kormányt sikerült megbuktatni!

Azért ez nem semmi! Az emberek képesek voltak százezer forintos telefonokkal tüntetni a hétszáz forintos netadó ellen!

De mit lehet venni 700 forintért?
- Egy doboz cigaretta többe kerül.
- Egy üveg jó bort se lehet már ennyiért venni.
- Autós szemszögből majdnem 2 liter benzin vehető belőle.
- Budapesten két metrójegy ára.
- Egy szendvics a benzinkutaknál is kb. ennyi. 
- Energiaitalból is egyet lehet belőle kapni, a silányakból kettőt-hármat.
- A mostani tüntetésen árult perecből hármat, a forralt borból 3 decit.

Az emberek teljesen feleslegesen, többet fordítanak évente mobiltelefon vásárlására mint a fizetendő netadó!

Teljesen világos, zavargáskeltés, puccs a cél!

Az internetadó bevezetése nem a világ vége. Még törvény sincs, sőt tervezet sem, elő sem terjesztették, amiből következtetve parlamenti vita tárgyát se képezte. Pontosan a mértékét se lehet tudni, de tegnap, valakik jóvoltából az adó bevezetése miatt világvége hangulat uralkodott a fővárosban. A netadó ellen tüntetők a kormány felé ultimátumot jelentettek be, kivetkőzve magukból törtek, zúztak, embereket bántalmaztak. Úgy viselkedtek, mintha az adó bevezetése miatt az életük forogna kockán.

Nem különös ez? A tüntetés és a randalírozás mértéke brutálisan meghaladta az ok nagyságát. Mintha egy óramű pontossággal, forgatókönyvben megírt, épp aktuálisan következő esemény szemtanúi lettünk volna. Teljesen mindegy mi az ok, mi a téma, a forgatókönyv szerint mindenképp tüntetésnek kell lennie. Nem is akár milyennek. Be is következett.

Ez az adó, nem azaz adó, ami miatt törni, zúzni kellene. Értékeket tönkre tenni, embereket bántalmazni. Más sem adhat erre okot, de ez végképp nem. Beszélni, vitázni róla igen, vandál módon viselkedni nem! De mégis megtörtént. Miért?

MSZP-s pártember szervezte a tüntetést, ami egyértelműen jelzi, hogy a megmozdulás igen távol áll az emberek felől indult társadalmi önszerveződésétől. Kellett valami gyújtózsinór a megmozduláshoz és az ily mértékű eldurvulásához, mert mint említettem, az okból nem következhetett.

Itt érdemes megjegyezni, hogy az MSZP képes volt néhány száz forintért tüntetést szervezni, ugyanakkor kormányzásuk alatt, a nevükhöz köthető energia áremelésből adódó többmilliárdos elvonást is ők vitték véghez. Világosan látszik, valami más okból fakadóan, balhékeltés volt a cél.

De mi van még emögött?
Annyira nem szeretnék e téren messzire elkalandozni, hogy bármi is befolyásolhatta a tüntetés elfajulását, például az amerikai kitiltási botrány máig tisztázatlan, zavaros ügye, de annak emberekre gyakorolt lelki, pszichológiai hatása mindenképp eleme lehetett.

Ha több eseményt is ide kapcsolunk, mint például Navracsics Tibor biztosi kinevezése körül teljesen feleslegesen keltett indulatokat, melyet egyes politikai erők gerjesztettek, vagy a liberálisok által megrendezett EU vitát a magyar sajtószabadságról, ami óvodás vitává gyengült, akkor más következtetést is levonhatunk.  De ide sorolhatnánk a hirtelen felbukkant és rögtön nagy sajtótámogatást kapó Demszky Gábor színrelépésének tartalmi elemeit is, aki fennen hangoztatta, hogy a börtönben manapság jobb az élet, a „csak alkotmányos eszközökkel nem lehet megdönteni Orbánt”, vagy újraélesztené a semmitmondóvá süllyedt Tavares-jelentést. Bokros újraélesztéséről ne is beszéljünk, mert mint eső után a gomba, úgy nőtt ki a baloldali politika avarából. Mintha húzták volna. Többször elbukott már, de újra itt van. A választások előtt tett kijelentése, „A diktatúrát össze kell törni, és a romokon el kell kezdeni a demokrácia újjáépítését” valahogy egybe cseng a mostani zavargásokkal, sőt különös értékkel bír.

Mintha egy előre megtervezett, már előzőleg említett forgatókönyv pontjait soroltam volna fel.

A pontok mindegyike az alkotmányos és demokratikus eszközöket mellőzve, azt átlépve kívánja a háromszor is demokratikus módon végbement választások eredményét, pontosabban az Orbán-kormányt megdönteni.

Azt látjuk, hogy a ballib önmagában képtelen puccsot végrehajtani. Csak kívülről jött segítséggel, onnan szervezett politikai akciókkal képes valami erőt felmutatni.

A forgatókönyv pontjai ezen akciókat tartalmazzák.

Célja, hogy a társadalom egy szelete semmi másra ne emlékezzen, csak arra, hogy zavargások voltak a kormány ellen, korrupciós vádakkal támadják hazánkat, az EU felől is egyre több bírálatot kapunk. Arra ne is gondoljanak, hogy vádak alapjai recsegnek-ropognak, minden alapot nélkülöznek, ellenzéki eredmény nélkül zárulnak.

Az internetadó elleni mostani tüntetés is a forgatókönyv része volt.

Az is, hogy a liberális Neelie Kroes vette a fáradságot és közösségi oldalán a tüntetésen való részvételre buzdított.

Az is figyelemreméltó, hogy részt vett rajta André Goodfriend amerikai ügyvivő, aki az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövetségének első embere. Hátizsákkal a hátán, laza öltözékben slattyogott a tüntetőkkel.
Majd az egyik közösségi oldalon ő is fontosnak vélte mondandóját közszemlére tenni, mely az események teljes fényében kissé egyoldalúnak és részigazságnak tűnik. Olyan mintha istenítene egy csésze kávét, de később se említvén az alján lévő zaccot.

„Érdekes látni a tömegek természetét Budapesten. Az internetadó elleni felvonulás nagynak és rendezettnek tűnt, jó rendőri biztosítással.”

Nem szembetűnő, a jobboldali kormány 2010-es hatalomra kerülése óta a forgatókönyv írása folyamatosan zajlik. Kemény obstrukciós politika ez. Építkezés helyett, folyamatos rombolás.
Valahogy a kijevi zavargások jutottak eszembe, melyhez szintén külföldi erők szálai köthetők.

Mi jöhet még?

Frissítés - 2014.10.28.

A netadó, amiért az emberek újra az utcára mentek, maximum 700 Ft lehet havonta, amit ráadásul a szolgáltatók fizetnek!
Tízezrek tüntetnek 700 forintért! Most nem törtek zúztak, megelégedtek otromba, sértő kifejezésekkel.
Szerintem komolytalan! Más az ok!

De mit lehet venni 700 forintért?
- Egy doboz cigaretta többe kerül. Káros, de gondolom, a tüntetők némelyike képes naponta egy dobozt elfüstölni.
- Egy üveg jó bort se lehet már ennyiért venni.
- Autós szemszögből majdnem 2 liter benzin ára. Messzire nem lehet vele menni.
- Budapesten két metrójegy ára.
- Egy szendvics a benzinkutaknál is kb. ennyi. 
- Energiaitalból is egyet lehet belőle kapni, a silányakból kettőt-hármat.
- A mostani tüntetésen árult perecből hármat, a forralt borból 3 decit.

De kik a felbujtók? Mert azok a szerencsétlen, baloldali pártokhoz kötődő szervezők is csak végrehajtók!
Kik azok, akik a háttérből mozgatják a befolyásolható embereket!
Azokat, akik a tüntetés kirobbanásának napjától ezidáig, többet költöttek bagóra és piára, de ott vannak és hőbörögnek. 

NEKEM GYANÚS!

Ha Amerika nem jön az ostoba korrupciós botrányával, amiről még most se tudunk sokat, akkor a tüntetésen nincs ennyi ember! A korrupciós ügy ürügy volt arra, hogy felkorbácsolják a társadalom idegeit!
Ebből már következik az, hogy egy semmitmondó picsányi adóemelés miatt, pici MSZP-s segítséggel az amúgy is ingerült társadalmat a tüntetés mellé tudta állítani.
Az emberek meg azt hiszik, hogy százezer forintos telefonjukkal önként mentek ki tüntetni! 

Frissítés - 2014.10.29.

Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) elnöke, elnökhelyettesei és vezető beosztású tisztviselői szerdán közleményben utasították vissza a velük kapcsolatos korrupciós vádakat.

Frissítés - 2014.11.04.

A Magyar Telekom (Reuters: MTEL.BU és Bloomberg: MTELEKOM HB), Magyarország vezető távközlési szolgáltatójának 2014. II. negyedévi pénzügyi eredményének egyes elemei:

Bevétel: 151,8 milliárd forint
EBITDA: 49,6 milliárd forint

EBITDA fogalma: pénzügyi műveletek, adózás és amortizáció előtti eredmény. Megmutatja, hogy milyen a cég üzleti eredményessége!

Ebből az internet EBITDA értéke jóval nagyobb!

Röhej és nevetség tárgya. Szomorú és egyben megdöbbentő.

Önkényesen, örökre kitiltanak – máig nem tisztázott korrupciós vádakkal – magyar állampolgárokat, közben az ügy kirobbanása előtt az amerikai elnöknek, bokros teendői mellett volt arra ideje, hogy fogadja a hűtlen kezelés, költségvetési csalás, magánokirat-hamisítás és jogosulatlan pénzügyi tevékenység bűncselekményének gyanújával beárnyékolt Ökotárs Alapítvány vezetőjét, Móra Veronikát.

Arra viszont egy perce sincs, hogy az általuk önkényesen és egyoldalúan hozott döntést - habár ezt a magyar kormány hivatalosan is kérte - hasonló helyzetben vitassák meg.

Az USA kitiltási játékának okai?  Van benne valami.

Frissítés - 2014.10.24

Tényleg megdöbbentő, hogy az Amerikai Egyesült Államok, még egy szabad és demokratikus országban élők szabadságjogainak a földbetiprására is képes azért, hogy saját érdekeit érvényesítse.
Az meg különösen aggasztó, hogy ezt egy másik ország belügyeibe való beavatkozással teszi.

Ezek után a demokrácia védelmében az USA ki ne nyissa a száját!
Nem beszélve arról, hogy az amerikai politika európai besúgói és liberalista lobbistái, akik kétségbe vonták a magyar demokratikus jogállam létét, fennen hangoztatták az általuk igaznak vélt demokráciát, nemhogy egyesre, hanem nullára vizsgáztak belőle. 

A hazai csatlósaik komoly nemzetbiztonsági kockázatot jelentenek!

Az ügy továbbra is tökéletesen alkalmas arra, hogy a halott liberális erők újraéledjenek. Nemhiába ugrott ki a semmiből Bokros Lajos, és tette újra tiszteletét a politikában Budapest bukott polgármestere Demszky Gábor! 

Ezek után még a történelem se fogja lemosni, megszépíteni a jelenlegi magyar ballib politikáról a korrupciós hátszéllel működő obstrukciós politikájukat.
Politikai innováció helyett totális baloldali obstrukció

Frissítés: 2014.10.26

André Goodfriend amerikai ügyvivő, aki az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövetségének első embere biztos friss levegőre vágyott, de Normafa helyett inkább az internetadó elleni tüntetésen slattyogott hátizsákkal a hátán.
Az az amerikai ügyvivő, akinek az USA-ból való magyar személyek kitiltásokkal kapcsolatos nyilatkozatait végighallgatva és összehasonlítva, egyszer sem tudtunk egységes álláspontra jutni.

Remélem az ügyvivő úr szembesülhetett azzal, a szabad véleménynyilvánítás nemcsak szavakban, hanem tettekben is létezik Magyarországon, és ezzel egyidejűleg azon téves gondolatait is elhessegette, hogy Magyarország nem demokratikus jogállam.

De nézzük meg, hogy az Ökotárs Alapítvány, mely a Norvég Alap pénzét hivatott Magyarországon elosztani, miként sáfárkodott a rábízott milliókkal.
Munkahelyteremtésre nem, szerelemparkra viszont jutott pénz a 12 millió eurós Norvég Alapból. A pályázatokat elbíráló Ökotárs Alapítvány igazgatója, szerint aki Obamánál is tárgyalt, igazságosan osztották el a pénzt.

Ha a cikket érdekesnek találod, tedd fel Facebookodra, vagy küldd el barátaidnak.
Ha nem, akkor írd meg véleményed!

Legelőször az jutott eszembe, létezhet-e összefüggés az USA-ból történő kitiltás és az amerikai lehallgatási botrány között. Vagyis feltételezhető-e, hogy az USA lehallgatással tudott olyan információkhoz jutni, melyet zsarolásra használhat fel.
Tök mindegy milyen információkat szerzett be, de arra bőven elég, hogy egy teljesen más ügy kirobbantását elő tudja idézni vele. Ezen meditálgatás alapján leszögezhetjük, a téma és a cél, tartalmilag köszönő viszonyban sincs egymással. A cél viszont szentesíti az eszközt.

Érthetőbben fogalmazva az USA, az általa kirobbantott üggyel akarja a magyar kormányt más témában térdre kényszeríteni, melynek felszínre kerülése stratégiai, vagy egyéb okoknál fogva kínos lenne neki.

De lehet az is, hogy a Kelet-európai országok belügyeibe történő beavatkozásának, - lásd Oroszország-Ukrajna konfliktusa - következő lépése Magyarország, ahol egy belső politikai válság kirobbantásával újabb döfést helyezhet az Európai Unió gazdasági stabilitásának szívébe. Pusztán az USA-EU „gazdasági háborújának” szenvedő alanyai vagyunk abból az okból kifolyólag, hogy a tengerentúli politika nem jó szemmel nézi azt az Orbán-kormány által folytatott céltudatos gazdaságpolitikát, ami tán az EU számára is gyógyír lehetne.

Mindez persze találgatás, vagy tán kifordítása az ügynek, de az USA nagymértékű és érthetetlen titkolózása ad arra okot, hogy kilépve a téma bűvköréből, kívülről próbáljuk szemlélni az eseményeket.

Az ügy, tények hiányában egy dologra biztosan alkalmas, mégpedig arra, hogy a háromszor is tönkrevert ballib politika egyre elhaló hangját felélessze, alkalmassá tegye a közvéleménnyel való erőteljesebb kommunikációra.

Az is biztos, - ha történt is valami - Amerika, érdekei érvényesítése érdekében, nagyhatalmi arroganciával avatkozott be Magyarország belügyébe.

u.i: Na, ne próbálja velem senki se elhitetni azt, hogy az USA, légvonalban uszkve 7.000 km-ről akarja mint haver felhívni a kormány figyelmét az itteni korrupcióra. Csak úgy baráti gesztusból.
De ha nagy nehezen, erőltetve, valamicske pici okot elfogadunk az USA erősen titkolt érveiből - nehéz, de tegyük meg - és rakjuk félre a durva belügyekbe való beavatkozás arroganciáját is, mert ugye semmi közük hozzá, akkor az USA lépését nézve a következő latin közmondás jut eszembe. 
Quod licet Jovi, non licet bovi.

Ha a cikket érdekesnek találod, tedd fel Facebookodra, vagy küldd el barátaidnak.
Ha nem, akkor írd meg véleményed!

Azt leszögezhetjük, a politika extra műfaj, munkájuk végzését illetően művelőinek, külön képességekkel kell rendelkezni.
Nem kívánok belemelegedni a képességek megmagyarázásába, mert az elmúlt évek politikai eseményei és eredményei ezt jól tükrözik, kiemelik a jól döntőket és a mélybe taszítják a dilettánsokat. A választások évében, vagyis a mostaniban pedig különösen lehet érezni, hogy ki, vagy kik képesek egy ország irányítására és kik azok, akik képtelenek erre a feladatra. A mögöttünk hagyott néhány hónap élesen kirajzolta azt is, hogy léteznek a vakok, a másként gondolkodók, akik régi, megrögzött beidegződéssel függetlenül az ország jelenlegi derűlátást mutató helyzetétől, mindent elkövetnek a „saját” ósdi rendszerük fennmaradásáért. Régi arcok tűnnek fel újra, mások hátrébb lépve figyelik az eseményeket, egyeseket szó szerint kinyírnak, az újak azt hiszik övék a világ. A hangadók pedig, akik csak néhány éve vannak porondon, de már megjárták az áldicsőség, sőt a poklok útját is, cicerói szónoklatokkal, de semmivel a hátuk mögött vakon rohannak előre.

Ez az egész valami, és most már mondjuk is ki, a baloldal kíméletlen vergődésére gondolok, egy dolgot nem vett észre - ami tán a legfontosabb a Magyarországon lezajló politikai változásokban - mégpedig azt, hogy vérprofi jobboldali politikai erővel találta magát szemben.

A baloldal, kezdve a negyven évig tartó kommunista rezsim időszakával és egy darabig folytatva a rendszerváltás utáni évekkel, hozzá szokott ahhoz, hogy nem kell ellenféllel szembenéznie. Nyíltan, minden eszközzel a kezében, később, amit a kommunista múltból átmentve örökölt – hatalom, média, kapcsolatok és tapasztalatok – kényelmesen, néha-néha azért odacsapva az ellenzéknek, birtokolta a hatalmat. Ennek hátterét a privatizáció időszakában biztosította be magának. Szövetkezett a külföldi multinacionális cégekkel, a vagyonátmentés, értékesítés, illetve a piacátadás területén.

Ekkor az ellenzék (a jobboldal) gyakorlatilag semmivel se rendelkezett. Média, vagyon, kapcsolatok és tapasztalat hiányával küszködött.

Ez volt a baloldal által megvalósított demokrácia. Nekik mindent, másoknak semmit.

A liberalista, szocialista politika virágkoráról van szó, arról, mikor a baloldal mindent megtehetett. De a rendszer – mivel a modern kizsákmányolás és vagyonelherdálás céljából jött létre – felélve a javakat, egy idő után kezdett meginogni. Ugyan úgy, mint a kádári berendezkedés! Jöttek a belső zavargások. Hatalomra kerültek olyan elemek, melyek Magyarország külföldtől való gazdasági függőségének drasztikus növelését – hitelfelvétel - a saját politikai hatalmuk megőrzésére, a külföldi támogatóik – multi cégek - zsebeinek kitömésére, számtalan kül- és belföldi pénzügyi forrás, illetve hazai és nemzetközi áljogvédő társadalmi szervezeteken keresztüli politikai nyomásgyakorlás kiépítésére használták fel. Magyarán, szövevényes rendszert építettek ki a pénzügyi, vállalkozói, kereskedelmi szektorban, de maguk mögé sorakoztatták fel azon társadalmi szervezeteket is melyek tevékenységükkel, nyilatkozataikkal politika mentesség látszatát keltve, teljes mellszélességgel a liberalista baloldali politikai erők érdeke mentén emelték fel szavukat. 

Jöttek a politikai dilettánsok, akik a sefthez értettek, de az ország irányításához nem. Kritikus helyzet alakult ki, melyet szerettek volna a közben kialakult világgazdasági válság nyakába varrni. Nem sikerül, életképtelen rendszerük összeomlott.

Ezzel párhuzamosan a jobboldal pedig tanulva a múlt eseményeiből szisztematikusan építkezett. Minden területen.
A baloldal önmaga amortizálását folytatta. Veszekedtek a hatalomért, a megmaradt koncért.
A négy évvel ezelőtti megmérettetés napján, de tán már előtte is, ez az amortizált baloldal találta magát szembe egy fokozatosan építkező, profi jobboldallal.

Tán ez az időszak volt az, amikor a baloldal rádöbbent, vagy rádöbbenhetett arra, ha egyáltalán eljutott erre a szintre, hogy küzdeni kell. Küzdeni kellene, mert megszűnt azaz időszak, amikor az egypártrendszerhez hasonlóan, a vadkapitalizmus szövetségeseinek támogatásával egyeduralmi törekvéseit, komoly ellenállásba nem ütközve - az ellenzéknél pénz, paripa, fegyver hiánya miatt – lehetett megvalósítani.

Fájó felismerésként élhette meg a társaság.

Azt viszont már akkor lehetett látni, hogy a baloldalon azok kerültek politikailag előtérbe, akikről azt feltételezték, képesek ezt a helyzetet kezelni. 
Mivel erre még nem nagyon volt példa, mármint arra, hogy a baloldal egy tapasztalt és jól felépített jobboldallal küzdjön meg, - ami a nyugati demokráciákban mindennapos - nem is tudták hogyan kell hozzáfogni. Futottak az ismeretlenbe. Ez a vakon történő rohanás, frusztrálttá is tette a társaságot. Ez az állapot ma is tart.

Arra viszont rájöttek, hogy a megoldás megtalálásáig, a politika eszköztárából, az évszázadokon át jól bevált obstrukciós politikához kell nyúlni.

Az elmúlt években ez a politika jellemezte a baloldalt. A hátráltatás politikáját bevették az EU-parlamentben is, gondoljunk a szocialisták által kezdeményezett (súgott) és meg is valósított Tavares-jelentésre, mely nyílt Magyarország elleni támadás volt.

De gondoljunk a 2010-es választások során hirtelen eltűnt Bajnaira, aki a demokratikus választások során adottság és tán képesség hiányában képtelen volt bármit is elérni, sőt meg se mérettette magát, de arra képes volt, hogy az USA-ban, jelentős pénzügyi körökkel szövetkezve, forint elleni támadásokat készítsen elő. Obstrukciós politikáját meg is valósította. Emlékezzünk a kormány és az IMF akkori harcára, melyet Bajnai robbantott ki. Az EU-parlament pénzügyi biztosának, Olli Rehn-nek a segítségével pedig mélybe rántották a forintot. A hatalomért mindenre képesek voltak.

Arról ne is beszéljünk, hogy a nyugati médiumokkal karöltve, Orbán elleni támadásokat idéztek elő, melyek tényszerűsége minden valóságot nélkülözött.

Ha visszaemlékezünk erre az időszakra, akkor megfigyelhettük, hogy konkrét megoldások, ország érdekek mentén történő konstruktív javaslatok sosem hagyták el a baloldal száját. Csak is kizárólag, az obstrukciós politika mentén történő anarchia előidézésén fáradoztak. Kommunikációjukban a demokráciát féltették, azt az áldemokráciát, mely az előző egyeduralmuk során építettek ki. Azt, amikor csak nekik volt médiumtámogatásuk, gazdasági kapcsolatrendszerük, politikai erejük és befolyásuk.

Ezt féltve a politika azon kegyetlen eszközét használták, mely a szemtől szembeni tisztességes, demokratikus megmérettetés helyett, - mert abban képtelenek voltak eredményt elérni – anarchiát idézve elő, gyengítették volna meg az Orbán-kormányt. Nem sikerült!

De nem sikerült megoldást találnia a baloldalnak arra se, hogy a továbbiakban miként vegye fel tisztességesen a politikai harcot jobboldali ellenfelével.

Tanácstalanságuk az ez évi választásokra, de az előkészületeire se múlt el. Obstrukciós politikájukat folytatták. Újra előbújtak a holtak, megjelentek az eddig külföldön ténykedők, a bukott baloldali vezetők és szemrebbenés nélkül nyúltak a tisztességet nélkülöző, legalpáribb kampányfogásokhoz. Saját magukat se kímélték. A belső harcuk pedig, - mely kizárólag a baloldali politikai hatalom megszerzésére irányult - világosan mutatta a választópolgároknak, nincs abban a helyzetben ez a társaság, hogy bármilyen szinten vezető pozíciót kapjon. Senki. Se ők, sem pedig kívülről hirtelen hozzájuk csatlakozó nagyreményű megváltók.

Ez az állapot az önkormányzati választásokra se javult sőt, még jobban abba az irányba tolódott el, ahonnan már lassan nincs visszaút. Koncepciótlan, egységet nélkülöző, összefüggéstelenül beszélő, minden mindegy alapon politizáló baloldal, egy jövőkép nélküli halmaz lett.

Óriási kockázatot rejt magában.

Mindez miből ered?

A szellemiségéből, a politikai innovációt nélkülöző, régi, begyepesedett irányvonalhoz ragaszkodók társaságából és abból, hogy a középkorú generációjuk is jókora adagot kapott a régmúlt kommunista ideológiájából. A fiatal politikusaik? Nekik még sokat kellene tanulni, de teljesen más közegben.

Az önkormányzati választások finisébe érkezve pedig leszögezhetjük, belső politikai érdekeik és irreális céljaik megvalósítása érdekben mindenre képesek. Képesek embereket előre tolva, majd lemondva róluk a mélybe taszítva, haladni a semmi felé. Megalázó politikájuk során a szemétbe dobott személyek erkölcsi megsemmisülése mindenkiben a sajnálat kategóriát súrolja.

Kegyetlen rendszerideológia ez. Nem embernek való. Nem európai!

Azt se feledjük, Bajnai újra eltűnt!

Ha a cikket érdekesnek találod küldd el barátaidnak.
De szólhatsz másoknak is.
Felteheted a Facebookodra. 
Ha nem, akkor írd meg véleményed!