Félretéve a politikát, mert ebben a témában ezt most nem érdemes boncolgatni, meg számomra most nem is ez lenne a legfontosabb kérdés, hanem inkább az, hogy kinél milyen agyi működés (zavara) váltotta ki pár napja kirobbanó, de még most is tartó szőrzetmizériát. Véleményem szerint mindenki ott növessze, ahol akarja. Persze azért a közszereplők, hozzá teszem nemcsak politikusok esetében eme toalett kiegészítés a rendezett külső egyik eleme kell, legyen. Ha ilyesfajta megközelítésben nézzük a dolgokat, mert ugye mondjuk ebben a kérdésben a hegeli esztétika általános szép-kategóriájának kályhájától kiindulva bonyolult rendszerek alakultak ki mára, csak létezik ezzel kapcsolatosan egy „egyetemesen szép” fogalom, ami a mai kor társadalmának megfelel. Most nem kívánok belebonyolódni egyes korok szőrzetvillongásaiba, mert hosszú lenne, illetve ami elődeinknek szép volt az nem biztos, hogy nekünk az. Inkább az előbb említett bevezető után rátérnék a napokban kirobbant egyoldalú háborúra.

Az hogy valaki a nyári szabadidejének eltöltése után miként jelenik meg a plénum előtt, borostásan, vagy másként, ő dolga. Nyilván nem azért alakult így a helyzet, mert eltűnt a borotva. Persze az is igaz, mint minden közszereplőnek, neki is tisztában kell lennie azzal, hogy eme váltásra, mint témára, rá fognak csapni a kommunikáció hiénái, mint gyöngytyúk a ...ra.  Rá is csaptak. Mint mindenben, itt is meg lehet jegyezni, bírálni, meg egy csomó mindent mást is lehet tenni, de túllőni a célon nem szerencsés. Mivel viszont vélemény és sajtószabadság van hazánkban, - bár egyesek ennek pont az ellenkezőjét hirdetik – beindult a gépezet és össztüzes gúnyolódássá fajult a hiénák szabad véleményformálása.

Ettől függetlenül nem gondolom, hogy túlzottan érdekelné a kiszemeltet az ellene folytatott hadjárat, mert elég karakteres személyiség, akiről ez simán lepereg.

Azonban a szőrzetháború kirobbantóinak jó lenne megtanulni, hogy finoman szólva illetlenség, karakteresen fogalmazva pedig bunkó viselkedés ebbe belekapaszkodni. De ha már egyesek ily módon kipellengérezték áldozatukat, érdemes lenne bekukkantani, vagy inkább hasonló módon ízekre bontva elemezni a sértegetők toalettjét is. Na, de tapintatból ne ugorjunk annyira a bugyrok mélyére, mert egyeseknek fölöttébb kínos lenne. Az azonban megjegyezhető, hogy a világhálón keringő valós fotókat nézve (nem internetes mémekre gondolok), egyes kritizálóknak órákat kellene a Hajas Szalonban és protokoll órákon eltölteni, hogy embert faragjanak belőlük.

Ahogy Basescu - nem törődve a magyar kompromisszum készséggel és a székely magyar etnikum jogaival - kiásta a csatabárdot, rögtön egy cikk jutott eszembe, ahol a román ideológiai harc "legszemtelenebb" formáját olvashatjuk. Egy díszpolgári cím körülményeit boncolgatja az írás, ahol még maga a román polgármester is - dicséretére - feszengett, mert látta nagyon kínos a helyzet. Az írás: Egy díszpolgári cím margójára
Mivel 2009-es évjáratú szösszenetről van szó, négy évvel ezelőtti a történet. Érdemes ezt agyilag rögzíteni.

Megdöbbentő, de ha karakánul tárgyilagosak szeretnénk lenni, fenyegető kijelentést tett Magyarország felé a román államfő hétfőn.

„Románia nagyon gyorsan lépni fog, más országokkal együtt, mert Magyarország az instabilitás tűzfészkévé vált a kisebbségi kérdésben (...) Románia vezető szerepet fog vállalni Budapest rendreutasításában".
Hol van az államfői méltóság, nyilatkozat protokoll, amelynek öveznie kéne egy ilyen megbízatás betöltését? Persze Románia mindig is a maga kemény feje után ment, fittyet hányva az általános normákra.

A sorokat olvasva Basescunak marékszámra kéne Cavinton szednie, mert erőteljesen felejt. Ha felejt, butaságokat beszél. Ha pedig egy államfő nem képes kontrollálni saját magát, nem képes összefüggésében nézni a dolgokat, akkor veszélyes lehet a környezetében lévő országok külpolitikájára, de a sajátjára is.
Rögtön megjegyezném, nem kellett volna túl sokat gondolkodnia ezen a témán, ugyanis néhány hete Orbán miniszterelnökúr jelezte, hogy e téren alakulófélben vannak a tárgyalások. Ez a pár hét igazán kevés agyi tevékenységet kívánt volna az államfőtől, de úgy látszik Cavinton nélkül ez is sok.
Ezek után meg egyenesen lehetetlen, hogy Basescu emlékezzen a román kormány közigazgatási átalakításra, mely darabokra szabdalná a székely magyarságot.
De ha a román-magyar viszonyt történelmi léptékben is néznénk, akkor Cavinton nélkül egyenesen fényévekre van Basescu elnök neuronjaitól Ceausescu, magyar faluk ledózerolása, aki érdekes mód eme agyréme mellett nem merte Székelyföldet beolvasztani a környező megyékbe. Ebből a korszakból firkantott egy könyvet a securitate tábornoka Pacepa, a „Vörös horizontok” címmel, melyben a román titkosszolgálat undorító  - többek között az ideológiai alapon nyugvó történelemhamisítás - szennyesét teregette ki. Csak megjegyzem disszidálása után Carlost küldték a nyakára, de hiába. Nyilván Basescu ezzel a cseppet sem hízelgő román múlttal sincs tisztában.
Ha ettől is korábbra ugrunk vissza a történelem hintajával, akkor az Antant hatalmak jegyzéke szerint (Vix jegyzék-1919.) az ügyeskedő román hatalom, a Tisza vonalánál magyar földön taposhatta volna le bocskorával országhatárának köveit.
Mindezek után Basescunak a Cavinton mellé ajánlom Marosvásárhelyen, nem messze a Kultúrpalotától azt a monumentális ortodox templomot, melynek falán magyarok ellen uszító freskó díszeleg.
Sőt a megbékélés mezejének cseppet sem mondható borzalom, hogy a tudós, nyelvújító irodalmár Kazinczy Ferenc szülőháza helyén Érsemjénben, gondolom merő véletlenül egy ortodox parókia áll.
Tehát a magyar-román történelem viharából eme néhány „gyöngyszemet” kiemelve józan paraszti ésszel és tán Cavinton nélkül is napnál világosabb, hogy kegyetlen ideológiai háború zajlik, melyet a securitate emlőin nevelkedett román politika, nem engedve bornírt hatalomvágyából hol nyíltan, hol fű alatt közvetve vág szemtelenül mások arcába. Olyan politika ez, mely táptalajt ad a nagy politikai moguloknak, vagy mondjuk Amerikának történő behódolásaként mindenkivel lefekszik két tál lencséért.
Basescu is ezzel a kijelentésével a ceausescui ámokfutás igen sikamlós mezsgyéjére merészkedett. Elfelejtette, hogy már merőben más idők járnak. Mostanság nem a román politika rángatja madzagon az EU szekerét, hanem az IMF karikás ostorának cserdítésre kell időre táncolniuk. 

De, hogy jobban menjen a tánc, lazulásként javasolnék néhány korsó csíki sört.