A kicsit tohonya nyár után, melynek utolsó hetei már éreztették, hogy velős hónapok elé nézünk a politika mindent elbíró kampányában, szeptemberben az ellenzék ficsúrjai rá is léptek a gázra.
Kalandra fel, mondhatnánk kívülről szemlélve a belső és egymás elleni csörtéket, de ettől azért jóval komolyabb dolgokról van szó, hisz választásokra készül az ország.
Előzetesként egyértelműen kijelenthetjük, hogy kormány kétharmados többsége az elmúlt szűk három évben teljesen leerodálta az ellenzéki politikai elitet, úgy ahogy egy heves zivatar teszi a kopasz, terméketlen hegyoldallal. Az így teljesen szétzilált, szanaszét futók eddig csak megrendülten csücsültek a földön és próbálták magukat összekaparni. Ez valahogy úgy sikeredett, vagy tán úgy alakult, hogy sok kicsi indián lett belőle. Ezek a sok kicsi indiánok pedig az idő előre haladtával tudatilag úgy megerősödtek, hogy egyre nagyobb mellénnyel mutatkoznak a plénum előtt világmegváltó terveikkel azt hangoztatván, a megvalósításra csak és kizárólag ők képesek. Mindenki külön-külön. Szervezkednek, termékeny talajt próbál keresni ötletmagjainak, de az említett politika zivatara minden próbálkozásukat elsöpri. Van ez így, de tán oka is van.

Aztán, ha valami meg nem megy, akkor jó magyar szokás szerint, egy idő után bikából, egymást kezdik cseszegetni. Ez történik most is, ami tovább erodálja a már gatya nélküli, koncepciótlan, tervekkel nem rendelkező, teljesen kopasz, ellenzékben szenvedő politikai pártok erejét. Persze vannak próbálkozások egy-egy törölköző felkapására, hogy mégis legyen valami eszköz a kezükben, de csak apró kéztörlőre futja. A kéztörlő és a világmegváltó terv pedig nem más, mint a kormány leváltása. Ez meg annyit ér, mint halottnak a csók! Ugyanis az embereknek ez rettentő kevés. Olyan, mintha egyesek (a választópolgárok) feladnának mindent és vakon fejest ugranának egy útszéli pocsolyába.
Persze ezt az ellenzéki nagymogulok és a futottak még kategóriába tartozók is (mármint a kis indiánok) tudják, tisztában is vannak ezzel, de más választásuk nem nagyon van, hisz a múltat végképp eltörölni nem lehet. De a kormány nemzetközileg is elismert ténykedését se, amely egyre nagyobb hangsúlyt kap az EU-ban.
Persze vannak kisebb-nagyobb „ugatások” kívülről is, meg lesznek is, mert piszkosul bántja a kitudja honnan szalajtott liberalista fenegyerekeket a változás szele. Az a változásé, amely előbb, vagy utóbb őket is el fogja érni – remélhetőleg előbb, mint utóbb – és akkor a szabadelvűségüket, ösztönszerűen újra csak a magánéletükben teljesíthetik ki.

De nézzük nálunk kik a nagymogulok, akik képesek harcba szállni egymás ellen is az áhított bársonyszékért. Karakterük kizárja, hogy feladjanak bármit is. Képtelenek együtt dolgozni. Gyanakvóak, múltjuk megkérdőjelezi jövőjüket.  Ez az ellenzék zsákutcája.

Érdemes rögtön Gyurcsány Ferenccel kezdeni, aki olyan erős személyiség a maga nemében, hogy senkit sem tűr meg ellenfélként maga mellett. Még a vele kollaboráló, egy húron pendülőket se. Ez az egyéniségéből fakad. Persze sunyiságból kapható bármire, az összekapaszkodásra is hajlandó, de később olyan balegyeneseket fog kiosztani érdekei érvényesítése érdekében a "haveroknak", hogy szövetségesei a csillagok megtekintése mellett, a két szék közül a földre fognak csücsülni. Arról nem is beszélve, hogy ténykedése, meg szabadelvű nyilatkozatai politikailag teljesen leamortizálták hatalmi pozícióját. Ebbéli erénye senkinek se pozitívum, de az sem, hogy megosztó személyiség. Vagyis csak púp lehet mások hátán.
Persze a kártyákat meglehetősen jól kavarja emberünk, mert ennek ellenére is ott van a politikai kommunikáció sodrában. Gyurcsány ugyanis megfogadta Gábor Zsazsa szálló igévé vált mondatát, „mindegy, mit írnak az emberről, csak írjanak”. Bármire képes. Ez óriási veszély! "...hazudtunk reggel, éjjel, meg este.” 

Bajnai Gordon a másik nagymogul, aki még egyszer sem mérettette meg magát a választások viharaiban, de már volt miniszterelnök. Persze ez – az ő elképzelése szerint – feljogosítja arra, hogy a másik puccsos után – a Gyurcsányisták által Medgyessy Péter (MSZP) leváltására gondolok – ő is az ország volt vezetőjeként, sok-sok tapasztalattal rendelkezvén nyilatkozzon.
Rafinált csóka. Megedződött a Kft-k, Rt-t, Holdingok világában. Sőt apja révén – hozott anyagból – tapasztalatokat is tudott szerezni. Apja gabona biznicére gondolok, amely kísértetiesen hasonlított Bajnai Hajdú-Bét-es ügyeire.
Szerintem későn ébredt a választási harcra. Csak politikailag bukott társai állnak mellette, mögötte, senki más.   Ez nulla, vagy annyit ér, mint döglött lónak a fogmosás. Mesterházy ezt kiválóan érzi és látja.
Bajnainak is van múltja, nem egészen olyan, mint Gyurcsányé, de olyan, amit senki se tenne ki az ablakba. Az ügyeskedése, mások szenvedésein történő meggazdagodása, cseppes sem előny számára. Azt se tudni milyen csontvázak dőlhetnek még ki, tisztának semmiképp nem tekinthető üzleti múltjából. Eddig is volt bőven.
Sokan úgy vannak ezzel, ha „kicsiben” megtette, akkor azt ország szinten is meg fogja tenni.
Bajnai nem politikus, hanem valamilyen típusú üzletember. Nehéz megfogalmazni, ezért erre nem is vállalkozom. A politikát is üzletként fogja fel. Ezért mindenki mással, aki nem az ő szekerét tolja, könyörtelenül leszámol. Mivel az üzletben nincs barátság, pardon meg végképp, senki se számítson semmi jóra. Persze ezt simán ki is vehető nyilatkozataiból, mert nem rejti véka alá.

A harmadik nagy csóka szegény Mesterházy Attila. Ő van egyedül olyan helyzetben, hogy habár töredékére zsugorodott a pártállami időkből eredő MSZP tábor, az első kettőhöz képest szervezettebb rendszerrel bír. Fiatal, és még tapasztalatlan. E kettőből eredően gyanakvó. Ha Gyurcsány, vagy Bajnai behálózza, akkor politikai karrierjének vége. Kihúzzák alóla a politikai hatalom (MSZP pártra gondolok) talaját, és partvonalon kívülre helyezik. Kifacsarják, mint egy mosogatórongyot, vagy  citromot. Eddig jól védekezik, de kitudja, ez meddig fog tartani.
Másik probléma az, hogy a Gyurcsány-Bajnai érában olyan mérhetetlenül sok korrupció köthető a párthoz és a még mindig benne szereplőkhöz, hogy tisztára mosásukhoz, a tavaszi Duna áradásának vize se lenne elegendő. Ami megtörtént, az bizony megtörtént.
Így Mesterházy sincs rózsás helyzetben.
Másrészt kegyetlen sok alvó MSZP-s tanyázik a pártban, akik megfelelő időben kérni fogják a jussukat. Taktikázik, mivel hármójuk közül ő az egyedüli, aki még nem égette meg magát se biznisz ügyben, de politikailag se bukott még, a futottak még kategória indiánjai közül mazsolázik. Megteheti, mert a kicsik Gyurcsányt és Bajnait a hátuk közepére se kívánják.
Mesterházynak még egy, s tán a legnagyobb hibája az, hogy a Gyurcsány érában államtitkár volt. Abban az időben, amikor Gyurcsány a következőket mondta: „Nyilvánvalóan végighazudtuk az utolsó másfél-két évet. Teljesen világos volt, hogy amit mondunk, az nem igaz.” Vagyis a harmadik nagy csóka Mesterházy, államtitkárként aládolgozva a vezérnek, együtt hazudott Gyurcsány Ferenccel, arról nem is beszélve, hogy mivel a 2006-os választásoknál az MSZP országos elnökségének tagja volt, a feje búbjáig benne volt Gyurcsány piszkos választási ügyködéseiben. Mit mondott erről az időszak tevékenységéről Gyurcsány: „Amit az azt megelőző hónapokban, titokban meg lehetett csinálni, úgy, hogy nehogy a választási kampány utolsó heteiben előkerüljenek olyan papírok, hogy mire készülünk, azt megtettük.”

Konklúzió nincs, majd az élet megmondja. Egy viszont tök biztos, a három nagy mogul az ellenzék biztos zsákutcáját jelenti. Ha külön indulnak az a baj, ha együtt, akkor karakterükből fakadóan az. Két dudás nem fér el egy csárdában, nemhogy több!

Ha a cikket érdekesnek találod szólj másoknak is, vagy tedd fel megosztással a Facebookodra. Ha nem, akkor kommentben írd meg véleményed!

Újabb politikai csörte híre rázta meg a világot.

Szegény Szabó Bálint, a Demokratikus Koalíció volt politikusa beszállva az őszi kampány harcaiba, kardot rántott Debrecenben, hogy magányos lovagként küzdjön valamiért. Körülbelül úgy mint Don Quijote.

Szabó szerint 2006-ban Kósa Lajos beszállt az őszödi beszéd kiszivárogtatásába.

Kósa Lajos közleményben reagált Szabó Bálint szavaira. Ebben azt írja: "az őszödi kormányüdülő kéményébe Szijjártó Péter engedett le, egy harminc méter hosszú, 5-ös narancssárga színű mászókötéllel, az ominózus 2006 tavaszi napon. Kezemben egy MK27-es táskamagnetofon volt, hozzá csatlakoztatva egy BEAG gyártmányú mikrofon. Gyurcsány Ferenc beszédét így vettük fel, a magnóban található Polimer 90 perces kazettára, amin korábban a Karel Gott, Udo Jürgens és Korda György „Egy péntek éj Szent Ferencen” című koncertjének kalózfelvétele volt található."

Kósa Lajos így folytatja a történet leírását: a felvétel elkészülte után még a tetőn visszahallgatva a hanganyagot, azt tapasztaltuk, hogy sajnos néhány helyen Gyurcsány Ferenc hangja helyett Karel Gott volt hallható, ezeket a helyeket a szintén a tetőn tartózkodó, akkori Fidesz-szóvivő, Cser-Palkovics András eltorzított hangjával pótoltuk. Lelopózván a tetőről, a kazettát a Balaton partján ürgebőrbe varrtuk, és a Sió csatornán keresztül leúsztattuk a Sió-Duna torkolatáig. Itt jugoszláv békaemberek vették át, és juttatták el Pestre, miközben elkészítették a kazetta CD-változatát. Így kapta meg a magyar sajtónyilvánosság, amely aztán közölte. (haon)

Szabó politikai karizmáját jelzi, hogy ügyes húzással sikerült kiugrasztania a nyulat a bokorból, ugyanis Kósa Lajos közleményéből egy sor hasznos információval lett gazdagabb.

A mérhetetlenül aljas politikai nyomásgyakorlás után, amit műveltek a román-magyaron Bucarestben, most egy pancser román-török meccs után, - ami bebizonyította valós helyüket a foci rangsorában - újabb pofátlan húzásra adták fejüket a románok.

A vezető román sportlap, a Pro Sport „Hollandia, segítség!” címmel jelent meg szerda reggel. A románok nem titkolt szándékkal azért szellőztetik meg „fűalatti” lobbizásukat a hollandok felé, hogy minél erőteljesebb hatással legyenek a holland szövetségre. A Pro Sport szerint a következő hónapra Románia narancssárgába öltözik és Hollandiának szurkol majd.

Ahogy a románokat ismerem, lesz ott más is, mint ahogy a román magyaron is volt.

E mellett Piturca a román tréner, eszeveszett dühében gyanúsnak tartja a magyar-észt 5-1-es végeredményt. Ezt úton-útfélen hangoztatja is. Véleménye az, hogy nem tiszta körülmények között zajlott a mérkőzés.

Őrültek!

Lecsengett már a román-magyar vb selejtező mérkőzés parázs hangulata. Az eltelt napok is lassan ugyan, de feledtetik azt a borzalmas, szinte fizikai fájdalommal járó érzést, amit a mérkőzés után átélt az ember. Fájt, mindenkinek fájt. De jobban fájt az, amit a román politika pozitív beharangozása helyett a valóságban szemtelenül és arcátlanul kapott az odalátogató magyar szurkolók hada, és az a sok millió tv néző, aki főműsorként figyelte ától-cettig a meccset.

A románoktól, sok pici, összetéveszthetetlen „baráti gesztus", figyelmesség övezte a mérkőzés minden mozzanatát. Persze a biztonság – ami közel se volt mindenre kiterjedő - főműsorként ömlött a médiumokból, kikövetelve a román politika "baráti gesztusának" megdönthetetlen tényét. Ebben piszkosul profik. Még a Ceausescu időkből, szinte tananyagként, vérükké vált a szekus generáció vezéreinek a hamis tények megdönthetetlenül igazzá formálása. Jó példa erre az a többszázezer kötetes történelmi könyváradat, amivel elárasztották akkoriban a nyugat könyvtárait, igazolván általuk valósnak ábrázolt helyüket Európa történelmében. Volt tehát miből meríteni.

Rögtön kezdjük a szurkolói vonaton történő randalírozással, amit az egyes magyar médiumok is előszeretettel dobtak be az olvasói piacra. Az már csak napokkal később derült ki, hogy a „baráti” román nép, őskori eszközöket bevetve, kődobálással riogatta a vonaton utazókat, többmilliós kárt okozva a magyar vagonokban. A késői valós hír azonban a lecsengés utáni időben kevésbé tudja überelni az emberek fejébe indulatokkal együtt történő infók beégését, ami többnyire és hamisan a magyar vandálokról szólt.

Köszönjük román testvéreink!

Meglepően sok videó készült a román média szerkesztésében is, ki tudja milyen összecsapásokról magyarként feltüntetve, és kiemelve a magyar vandalizmus tűrhetetlenségét. Arról már nem szólt a fáma, hogy román ultrák hergelték a magyar csoportot, amit az ottani csendőrség nagy nehézségek árán tudott csak megakadályozni. A Steaua és a Dinamo vandáljai ezek után a csendőröknek és egymásnak estek, dühük levezetésének okán, ahol szintén előkerült a kőkorszaki harc legegyszerűbb eszköze a kő. Ez valahogy nem került a kamerák látószögébe.

Köszönjük román testvéreink!  

Persze merő véletlenül, a „sok ezer mérföldes távolságból” adódóan a tv-s közvetítéskor sem tudták a magyar címeres zászlót odabiggyeszteni a nemzeti válogatottunk felsorolásához, hanem a szlovák nemzet lobogóját dobták oda. Szép gesztus!

Köszönjük román testvéreink!

A magyar himnuszt végig füttykoncert nyomta el, ami szintén a románok "nemes" gesztusára vall.

Köszönjük román testvéreink!

Érdemes lenne kielemezni azokak a molinókat, amelyeket román szurkoló „barátaink” szeretetük jeléül vadul lobogtattak a mérkőzés alatt, annak ellenére, hogy a román biztonsági szolgálat kommunikációjából hömpölyögve szólt, csak nemzeti zászlót engednek be semmi mást. Gondolok itt román testvéreink 1918-as évszám tömeges lobogtatására, ami közel sem nem baráti kézfogás jeleként értelmezhető, hanem Erdély Romániához való csatolására való erőteljes utalás.

Köszönjük román testvéreink.

Basescu népe szintén a megbékélés jeleként, a "takarodjanak a magyarok(erdélyiek) az országból" rigmust énekelték kórusban, "Afara cu ungurii din tara". Ettől megalázóbb kiabálások is elhangzottak a kolozsvári ultrák szájából: "ez itt a mi Romániánk és lepisiljük a ti Magyarországotokat." olvasom a neten.

Köszönjük román testvéreink!

Persze Basescu népe mindent megtehet egy FIFA által vezényelt vb selejtező mérkőzésen. Még azt is, hogy egyik román testvérünk lézer fénnyel zavarja, merő jó szándékból Bogdán kapusunkat a védésben. A gusztustalanság netovábbja ez.

Köszönjük román testvéreink!

Kíváncsi leszek, hogy a FIFA mit szól ezekhez a borzalmakhoz, illetve az Európai Unió Viviane Redingje, vagy Daniel Cohn-Benditje tesz-e brutális kirohanást az igazság érdekében.

Félek, hogy behúzzák fülüket-farkukat (ha van) és csendben maradnak.

u.i.: Basescu néhány héttel ezelőtt a következőket nyilatkozta: „Románia vezető szerepet fog vállalni Budapest rendreutasításában”. Tisztelt Basescu elnök úr! Stílusosan idézve "Not Budapest, Bucharest!"

Basescunál elgurult a Cavinton