Hallstatt barokk kisváros. Ahogy néztem a képeket, szó szerint gyönyörű. Meg is ihlette a kínaiakat eme gyöngyszem és szokásukhoz híven lekoppintották. Mármint a várost. Nem egy biciklit, repülőt, hanem egy várost. Persze az adottságok nem pont ugyan olyanok, de végül is van egy ferde szemű kreálmány, amit ugyancsak Hallstattnak neveznek. Ami késik, viszont nem múlik. Jön egy másik kínai és ellopja, vagy finoman fogalmazva lekoppintja egész Salzburgerlandot, hegyestül, folyóstul, városostul. Vagy mondjuk Svájcot, szőröstül-bőröstül. Ha a nagy kínai politika elhatározza, akkor nincs mese, nyomni kell krahácsot. 

Egy kis történelem: A Hallstatti-tó hírnevét Hallstatt városának köszönheti. Egyrészről a település régi – a hegyek és tópart közé szorított – a XV-XVI. századból származó házai kölcsönöznek a helynek különleges hangulatot, másrészt pedig a vidék régészeti leletei és a világ legrégebbi sóbányája (bányászat már i. e. 1200 óta) tették híressé a környéket.
Ott a piros napernyő alatt azért kortyolgatnék egy jól behűtött Grüner Veltlinert. Ide ez dukál.

Érdekes ez a mai élet. Mindenki nyomul előre. Nem kell a púder, meg egyebek. A telefon, meg a szájtépés nagyúr. Ha megy az „eladni magam projekt” minden oké, ha pedig megvan a meló, cseszni rá. Ez megy. Kit érdekel, hogy barátok is vannak, a pénz hajhászása mindennél fontosabb. Ja, hogy a barát is segített, ez már a múlt. A kisstílű emberek, ha jól mozognak, romba tudnak dönteni felhőkarcolókat is, mert ők úgy gondolják. Ha meg látják a zűrt, odébb állnak. A kaki meg marad. A barát meg hoppon marad. Jó kis életforma ez. Mármint nekik. De persze egyszer lehet, hogy emberére akad, s ekkor ismét a barát lenne a fontos. Már ha maradt. Lassan nincs család, munkahely, kisstílű érdekszövetségek maradnak, melyek leginkább egyoldalú fogódzkodók, mentőöv remények a következő „nagyszerű” projekthez. Minden kezdődik, előröl.
Néha arra gondolok érdemes-e vívódni ezen. Mindenki a saját maga életének kovácsa. Ha sorozatban az ujjára csesz a kalapáccsal de nem veszi észre, lelke rajta.

Inkább kortyoljunk ebben a pokoli, 40 fokos hőségben, egy laza rozéfröccsöt. Hidegen és sok szódával!

Teljesen új rendszer. A határon túli magyarság bevonása a magyar választási rendszerbe. Korrekt, hisz más országokban - hozzá teszem az EU-ban - évtizedek óta hatályban lévő rendszer, amelyre csak itthon fröcsögnek egyesek. 

Elkezdődött a határon túli magyarok választási regisztrációja.

Félre kéne tenni minden ellenségeskedést és örülni annak, hogy egyre egységesebb lesz a magyar nemzet. Eddig, vagy nem, vagy kevésbé foglalkoztak ezzel a kérdéssel politikusaink. Egy szétszabdalt nemzet e tekintetben történő újraegyesítése erőt kell, hogy adjon mindenkinek.

Hé emberek! Üljetek le egy szőlőlugas árnyékába, vegyetek magatokhoz egy flaska bort és tisztán, vagy fröccsként kortyolgatva gondolkozzatok el azon, hogy a nagy és erős nemzetállamok ugyan ezt tették, de évtizedekkel, vagy tán századokkal ezelőtt. Innen ered az a fene nagy önbizalmuk!