Rengeteget tudunk erről a beszédről, de úgy látszik még mindig keveset. Lehet azonban, hogy tényleg eleget tudunk, csak nem rakjuk össze a történetet és ezért látszik kevésnek. Pedig érdemes.

Érdemes, mert egy ilyen sokkoló, beismerő vallomásnak is tekinthető beszédet, nem minden nap mond az ember, főleg egy miniszterelnök. Sőt nagyon kevés magyar miniszterelnök mond ilyen beszédet, mert eddig Magyarországon nem volt olyan helyzetben az ország vezetése során egy se, hogy ilyen beszédet kelljen mondania. Gyurcsány Ferenc pedig megtette, mert oka volt rá. Az ok pedig így lassan nyolc év után, tisztán látva az ország akkori állapotát teljesen világos. Gyurcsány Ferencet idézve: „Elkurtuk” Vagyis Gyurcsány Ferenc vezetésével az MSZP tényleg elkurta az ország irányítását. Most már azt is tudjuk, elkurták 10 millió ember 8 évét. „Nem kicsit, nagyon”. Megjegyzem, ekkor válság még a fasorban se volt!

Bárki bármit mond, ez a lényeg, vagy a döbbenetes valóság! Lehet itt filozofálgatni, meg irodalmi vagy poltikai szempontból elemezni, de tök felesleges és értelmetlen. A lényegen nem változtat. Az MSZP zárt üléséről tudatosan került ki a beszéd. Más lehetőség nincs!

De nézzük.

Gyurcsány Ferenc akkori miniszterelnök 2006. május 26-án mondta az MSZP frakció zárt balatonőszödi ülésén. Tehát zárt ülésen mondta. A zárt ülésnek megvannak a kritériumai. Vagyis egy Fidesz jelvényt kitűző légy se repülhetett be oda! Csak az MSZP frakció tagjai lehettek ott. Vagyis a beszédet senki más nem hallhatta. 

- Miért? Miért volt ez akkor ennyire titkos?
- Miért nem hallhatta rögtön élőben az egész ország?
- Azért, mert Gyurcsány nem volt biztos abban, hogy amit mondani fog a párttársainak, az jó lesz? Nem tudta miként fog lecsapódni? Mi lesz a hatása?
- Vagy először szűk környezetben tesztelte döbbenetes vallomását?
- Lehet, hogy a beszéd elhangzása után, ugyancsak szűk környezetben többször is meghallgatták és kielemezve döntöttek arról, hogy ki lehetne szivárogtatni?

Rengeteg kérdés fel lehet tenni a beszéd kapcsán, melyeknek megválaszolása - mivel más lehetőség túlzottan nincs - egyre inkább a következők felé terelődik.

- Gyurcsány készült a beszéddel.
- Mivel kínos ügyről akart beszélni, nem merte azt élőben, az egész ország előtt megtenni.
- A tartalom miatt félt a nyilvánosság haragjától és az azonnali bukástól.
- Mivel a beszéd viszont szerinte „jól” sikerült, tükrözte taktikai elképzelését, további ámokfutásának célját, értelmét látta a kiszivárogtatásnak.

Egyébként is az élő beszéd és a kiszivárogtatás között az a cseppet sem elhanyagolható különbség, míg az előző döbbenetes hatással lett volna a társadalomra, egyértelmű és világos bukás, addig a második, kétség és bizonytalanság lebegtetésére, sőt mások belekeverésére is alkalmas volt. Ezért is választotta taktikai okokból Gyurcsány az utóbbit. De nemcsak választotta, hanem a kiszivárogtatás útját egy darabig egyengette is. Vagyis tudatosan addig segítette az eseményeket, ameddig az önálló életre nem kelt, pontosabban az általa meghatározott "célhoz" el nem jutott. 

Tehát nemcsak a beszéd volt előre megtervezett, hanem annak az MSZP-ből való kiszivárogtatása is.
Ezek utáni történések, tettének már csak borzalmas következményei.

De miért kellett ilyen beszédet mondania

-      Mert Almunia EU pénzügyi biztossal a választások előtt paktumot kötött?
-      A paktum szerint a választások után ezt meg kellett tennie?
-      Mert borzalmas állapotba sodorta 2006-ra az országot?
-      Mert azt gondolta, hogy a hazugságait felfedi, akkor megbocsátanak neki?
-      Ezzel akarta kiütni a biztosítékot, hogy a valóságról elterelje a figyelmet?

Bármi legyen az ok, amit halmozottan is el lehet képzelni, politikai alkalmatlanságát, de egyben őrült elméjét is tükrözi.

Csak kitérőként jegyzem meg: a WikiLeaks által 2007-ben megszerzett amerikai követségi távirat, jelentésében az akkor miniszterelnök Gyurcsány Ferencről a következőket írta: "reménytelen felkészületlensége a magas szintű találkozókra". (www.origo.hu)
Magyarul pancser.

De visszatérve a beszédre, azt is boncolgathatjuk, kik voltak vélhetően ott az MSZP frakcióülésén, ugyanis ezek a politikusok végig hallgattak és még most is hallgatnak.
A 2006-os MSZP parlamenti frakció néhány akkori tagja: Baja Ferenc, Bárándy Gergely, Burány Sándor, Csiha Judit, Gál J. Zoltán, Gőgös Zoltán, Göndör István, Gúr Nándor, Hagyó Miklós(!), Hiller István, Hunvald György, Józsa István, Keller László, Kiss Péter, Lendvai Ildikó, Mesterházy Attila(!), Simon Gábor(!), Szanyi Tibor, Szili Katalin, Vadai Ágnes(!), Veres János (valasztas.hu)
A vastagon kiemelteket jobban szemügyre lehet venni.

Ezek az emberek mint a frakció tagjai, ott voltak. Miért hallgatnak? Mi az oka annak, hogy egyesek lazán átugorva a lényeget, - a beszédet és tartalmának borzalmas gazdasági körülményeit, Gyurcsány ámokfutását - feltűnően gyanúsan, másról kezdenek beszélni. Miért? Miért vállalják Gyurcsányt? Tán valami más is elhangzott ott?

Gyurcsány pedig folytatja őrült ámokfutását. 7 év után azt is bevallotta, hogy tudott a kiszivárogtatásról. Szerény és finoman álságos megfogalmazás, ami mögött szerintem újra csak az emberek szó szerinti átverése, illetve az őszödi beszéd utáni további hazugságáradata áll.
Miért? Szeret hazudni? Szereti az embereket heccből, az orruknál fogva vezetni?
Az Összefogás pedig csapatostul, emberestül erre épít?
Miért ássák magukat egyre mélyebbre?
Az agonizálás, a koncepciótlan támadás, a minden mindegy alapon fejjel a falnak menni, csak a reménytelen, de inkább a buta ember eszköze. Ha már a baloldal is ehhez az eszközhöz fordul, nagy lehet a baj.

Gyurcsány ezt tudja, csak maga alá akarja gyűrni a baloldalt?
Csak úgy heccből? Csak úgy kalandvágyból? Vagy őrült tervének megvalósítása érdekében?
Másra nem lehet gondolni, mert politikailag már mindenütt, külföldön is lenullázta magát.
Ezek után nem lehet azon csodálkozni, hogy a baloldali szavazótábor is elbizonytalanodott, hisz náluk is kezd betelni a pohár!
Akkor mit akar a baloldal Gyurcsánnyal?
De mit akar még mindig Simon Gáborral, aki az MSZP központi pártirodáján keresztül levelezget a Parlament Mentelmi Bizottságával? Mégse mondtak le teljesen Simon Gáborról? Miért?
Ráadásul még mindig nem tudni, honnan a 240 millió, pedig lassan eltelt 4 hét!  
Akkor most mi a helyzet?
A helyzet az, hogy a baloldal újra beleszaladt, egy bal felütéssel indított jobbcsapottba!
Lassan rászámolnak a ringben, de nem a bírók, hanem felállva a közönség.

Olvasgatom a politikai fenegyerekek (volt fenegyerekek) írásait, véleményeit, kijelentéseit, bírálatait a mostani Orbán-kormány négy évéről, ami nem más, mint egy kegyetlen gyenge, erőtlen, szedet-vetett, és főleg koncepciótlan kampányduma. Nem is értem, hogy Ron Werber miért nem rúgta ki szőröstül-bőröstül ezt a kompániát. Vagy tán neki is csak a pénz a fontos?  

Már az feltűnő volt, hogy néhányan, vagy mondhatni a társaság nagy része szinte eltűnt a 2010-es választások után. Felszívódtak, leléptek, nem érdekelte őket mi történik Magyarországon. Pedig ekkor volt igazán nagy bajban a gazdaság. Ez egyiküket sem érdekelte! Hol volt Fodor Gábor, az ide-oda táncoló Bokros Lajos, Szili Katalin, Gyurcsány és Bajnai. Kuncze se létezett. A többiek is szélnek eredtek. Egyedül Mesterházy erőlködött a baloldal összekaparásán.

Most meg – ahogy elkezdett mocorogni a gazdaság, minden egyes mutatónk jó, van perspektíva, cél és határozott irányvonal, sőt a legfontosabbat még nem is mondtam, függőségünk felszámolása (IMF) után, önálló döntéshozatalra képes az ország - feléledtek a holtak és azonnal kinevezték magukat rendszerváltó összefogásnak, a demokrácia megtestesítőjének.

Mi jogon? Mi az indok, vagy az asztalra letett munka, ami alapján esetleg okuk lehet a kritizálásra? Pedig nekik is ott volt a lehetőség, ráadásul nem is négy, hanem nyolc év. Semmi érdemlegeset nem tettek, sőt! Akkor most mire döngetik mellüket?

A régi baloldali és neoliberális nomenklatúra 2010-ben atomjaira hullott, most pedig próbál valami rendezettség felé konvergálni, ami inkább a Heisenberg-féle határozatlansági elv felé közelít. Vagyis minél jobban erősíti, emeli ki az Összefogás a benne lévő pártokat és politikusaikat, annál inkább lehetetlen Összefogásról beszélni. Ha pedig minél jobban erősítik az Összefogást, mint egységes „kormányváltó politikai erőt”, annál inkább a képtelenség kategóriájába tartozik a benne lévő pártok és politikusaik egyéni létezése, érvényesülése.

Ugyanis ennek a rakás valaminek egyetlen egy baja van, de az mindent visz, mégpedig az összetétele, a benne lévő pártok és azokat megszemélyesítő neoliberális, posztkommunista politikai garnitúra.

Ennek kifejtését már megtettem, „A baloldal feladta magát”, „Káosz a baloldalon, 2022 lenne a cél?” és az "Őrültek tánca" című írásokban, így most mellőzöm.

Akár honnan is nézzük az Összefogásnak nevezett rakás valamit, a szerkezete, tartalma alapján, képtelen kitűzött célját megvalósítani.

A baloldalon egyedül Ron Werber látja ezt és tehetetlenségénél fogva őrjöng, veri a fejét a falba. Nem csodálkoznék azon sem, ha egyszer fogná magát és angolosan, vagy pontosabban izraeliesen lelépne a tébolydából.

Az Összefogásnak nevezett szerencsétlenségbe „apportált” pártok és fenegyerekei pedig tágra nyílt szemmel, összekuszált elmével, zavarodottan nézik a saját megsemmisülésüket.

Az Összefogás nem létező tényező!

Nézem az Összefogás kampányát, ahol valami rendszert feltételezve, elvileg mindenki maga intézi a sorsát. Állítólag így állapodtak meg. E helyett van egy előretolt Gyurcsány, és hogy lássák az emberek az erejét, újabb csontvázat dobtak be a közösbe. Nincs logikája, meg értelme se, de ez van.
Az Összefogás haldokló testét próbálják Bokros Lajos politikai kalandorral erősíteni. Ez olyan, mint sivatagba homokot vinni. De ők tudják.

Azt akarják elhitetni az emberekkel, hogy ez az összevalami egyre erősebb. Én meg rögtön a fordítottjára gondoltam. Bokros eddig csak kritizálta a társaságot, most meg a halottnak ad a halott egy csókot. Szép!

Bokros Lajos volt már MSZP képviselő (1990). A Horn (MSZP-s) kormány idején, csomagjával tönkre vágta az embereket (1995). Az MSZP tiszteletbeli elnöke (1996). 2009-ben az SZDSZ miniszterelnök jelöltje. Négy évvel ezelőtt átlibbent az MDF-hez (2010). Az EU Parlamentben jobboldaliként (!) szólalt fel. Most a MOMA színeiben, külsőként támogatja a lassan ultra radikális baloldali, gyurcsányista Összefogást! Igen is, meg nem is, ott is van, meg nem is.

Jó reggelt Bokros úr! Ön most az MSZP, SZDSZ, az MDF, MOMA, vagy a haldokló Összefogás értékrendjét képviseli?
Honnan is beszél most Bokros úr? Ön jelenleg, ebben a pillanatban, a választásokig, az érdeke érvényesítéséig, egy hónapig kiféle, miféle és egyáltalán?

Egy ember ennyi párthoz csapódjon, az már Guinness Rekord, de leginkább a hiteltelenség példaképe, egy levitézlett kalandor!
Vegye már észre!

Ez a mostani totális baloldali káosz utáni lehetséges céldátum? Nagyon úgy fest.
Ugyanis választóik belefáradtak pártjaik örökös acsarkodásába, elegük lett a Simon Gáborokból, a sunyiságból adódó hallgatásból, a külföldi mutyikból, a seftelésekkel irányított országból, és Gyurcsány Ferencből, aki most még hátukon egy levehetetlen púp. Mindezt nem mondják ki, de nagyon elegük van mindenből.
Nem látnak semmi alternatívát, lehetséges politikai értelmiséget, akik az igazi, mondom az igazi baloldali értékrendet képviselnék.
Mert rájöttek arra, hogy a mostanában sokat hangoztatott posztkommunista eszmék újraélesztése, csak a szolgaság újraéledését jelentené. Túlléptek ugyanis azon, hogy van Full HDTV, okostelefon és táblagép,  ami munka után lerogyva ad némi álomvilágszerű állapotot, de reggelre szétfoszlik, mert kezdődik elölről a robot, aminek apanázsából valahogy ki kellene jönni. Ez már kevés. Sőt nagyon kevés, mert rájöttek, hogy a szolgaság magasabb rendű formája, ahol a kizsákmányoló, a világ gazdasági fejlődéséhez igazítja helyi elnyomórendszerét.
Az emberek az elmúlt négy év változásaiból jöttek rá erre, mert érzik, lehet máshogy is élni. Mert lehet kevesebb rezsit fizetni, egyre inkább lehet családban gondolkodni, megéri művelni a földet, érdemes gazdálkodni, a fiataloknak tanulni, és ami a legfontosabb, van az embereknek önbecsülése, mely alapján tudatában vannak saját emberi méltóságuknak, szellemi és erkölcsi értéküknek. Ez utóbbi ad emberi tartást, lelki erőt a munkához, az élethez.
Az emberek ebből arra is rájöttek, hogy a pártok közötti politikai elveken nyugvó különbség ellenére is kötelességük lenne egy célért, a nemzet felemelkedéséért, önbecsülésének megerősödéséért, országunk gazdasági fejlődéséért küzdeni. De ez csak egyoldalúan létezik, mégpedig a nemzeti oldalon. Az egyoldalúság a kommunista rendszer gyökereiből, a posztkommunista rendszer újraéledéséből fakad, vagyis a mostani magyar baloldal, nem baloldal, nem az a szociáldemokrata oldal, mely Nyugat-Európában a parlamentáris demokrácia alkotmányos keretei között működik. A történelmi múltja miatt, a múltból itt ragadt politikai elit garnitúrája miatt.
Az arrogancia, az a viselkedés kultúra, politikai retorika amit most folytatnak, csak ezt erősíti meg. Ebből az emberek pedig már nem kérnek. Volt ugyan egy kísérlet a megújulásra, de mivel a régi káderek lobbija és politikai hatalmuknak újraerősödése miatt ez megbukott, nem tudni hova vezetett volna. Van helyette egy posztkommunista baloldali visszarendeződés.
Mivel azonban, e szemléleten nevelkedett a baloldal politikai elitjének fiatal nemzedéke, a megújulás érdekében, kínkeserves áldozatokat hozva is igen nehéz lesz levetkőzni a múltat. 
Ez most a képtelenség kategóriájába tartozik. Képtelenség, mert a gyökerek nagyon mélyen húzódnak, szerteágazóak. Rengeteg konfliktus, érdekharc lesz még ezek gyökerestül történő kiirtása során. Ennek a harcnak látjuk egy részét most is. Belharc ez a javából, ami teljesen felülírja, de leginkább átírja mostani kampányukat. Nem Magyarországról szól, hanem önmaguk problémáiról, hatalmi harcairól.
Nem az embereknek, választópolgároknak kell megváltozni, hanem a baloldali politikai elitnek kell gyökeres átalakuláson végigmenni.
Leszögezhetjük, hogy a látottak és tapasztalak alapján ez az átalakulás igen hosszú, göröngyös út előtt áll. Az igazi baloldali demokráciának kialakulása többek szerint 2018-ra, vagy 2022-re tehető. Szerintem az utóbbira is nehezen.

A választópolgáraik is tudják, mert most igencsak elegük van mindebből. Mivel elegük van, ekképp is fognak a szavazófülkékben dönteni, ugyanis 2022 még jóval arrébb van!

Ha tetszett, oszd meg másokkal is. Lájkold, tedd fel facebookodra, vagy saját weboldaladra, mert a cikk szabad felhasználású. Ha nem, kritikádat kommentben jelezd.

Értetlenül állok a baloldal egyre széteső, de összefogást hirdető társaságpolitikai élete előtt. Olyan, mint egy dobozba zárt rakás káposzta, amit azután magára hagynak, had rohadjon. Egyedül Gyurcsány mozog valamit, mint egy magányos démon, akinek már minden mindegy. A többiek mintha nem is léteznének.

Van valami egyezség a társaságban? Van valami, amit már kint sokan pedzegetnek, csak ők még erőteljesen titkolnak?

De nézzük az összefogás lista első öt emberét nem sorrendben, akikre elviekben a választások után nagyobb politikai szerep hárulna. Ők lennének a baloldali összefogás értelmének megtestesítői?

Gyurcsány Ferenc DK (3) – KISZ-ből meggazdagodott fenegyerek, habár ezt ő már elfelejtette - nyomul. Ő az, aki egyszer táncol, utána hazudik, seftel az EU-val, máskor cicerói beszédet mond, mint stand-up  comedys belép a humor világába, majd durván fenyeget és válogatás nélkül mindenkit támad. Ő az, aki bukottan egy súlycsoportba képzelve magát a mostani miniszterelnökkel, kihívja őt mindenféle vitákra. Most is DK program helyett, - mert ugye az nincs, vagy ha létezik is valamicske, az harmat gyenge - újabb támadással rukkolt elő. Az EU seftes, - mármint Gyurcsány - vagyonnyilatkozati eljárást sürget a miniszterelnökkel szemben. Kijelentette, hogy e téren ő tiszta, mert először volt üzletember onnan a vagyona, s utána politikus. Gyurcsánynál elgurult a Cavinton. Nem is egy darab, hanem egy egész doboznyi. Elég súlyos emlékezetkiesésben szenved, ugyanis ha nem tévedek, akkor az Altus cége, megalakulását követő első évben csodával határos módon 45 millió árbevételt ért el, a másodikban már 184 milliós mérlegfőösszeggel zárt. Az anyját! Sok vállalkozó összetehetné a két kezét, ha az első évtől így futna a szekér. Ja, ott voltak akkor a KISZ és az MSZMP politikai kapcsolatok? Hát persze.
Ami még megdöbbentőbb, hogy Altus cége kapcsán rejtelmes dolgokat beszélnek. Állítólag a kezdeti időkre tehető semmi se számít, csak dőljön a lé szemléletű  üzletek során,  igen különleges és borzalmas betegségek támadták meg a több cégen keresztül megköttetett, alvállalkozóknál dolgozó, Ukrajnából fuvarozó sofőröket, akik abba bele is haltak. Ha ez igaz, de miért ne lenne, mert akkoriban kicsit torzítva az újságok cikkeztek is róla, a betegeket kezelő kórház erről többet tudna mondani. No komment. De érdemes lenne utána nézni.
Leszögezhetjük, Gyurcsánynál az igazság nem létező fogalom.
De akkor miért ő? 

Mesterházy Attila MSZP (1) minden tekintetben élő „halott”.  Valahogy nem megy neki a kampányozás, meg szerintem más se. Itt a kampány, de mint egy gyerek várja, hogy a sült galamb a szájába repüljön. Valamit nyöszörög, de nincs se eleje, se vége. Gyurcsány „befogadásával” egyre súlytalanabbá vált. Persze most erőteljesen bejátszik a Simon ügy is. Ez a harc lesz számára a végső.  Eltűnt, mint szürke szamár a ködben. A maga és az MSZP sírjának első kapavágását akkor tette meg, amikor elkezdett összeborulni a baloldali gengszterekkel. De miért? Ki, vagy kik hálózták be, "kényszerítették" a házasságra? Egy megújulás felé lépő párt, miért lépett vissza a múltba? Miért hajtotta fejét a giotin alá? 

Bajnai Gordon Együtt 2014 (2) szintén eltűnt a napokban. Szerintem fogja a szétrobbanni akaró fejét, mert látja az óriási káoszt, a káposzták rothadását. Látszatra szolid politikus. A légynek se tudna ártani. Ugyanakkor már 2010-ben, amikor már egyértelmű és megállíthatatlan volt a baloldal nagy bukása, több százmilliárdos csontvázakat épített be a költségvetésbe, hogy később az EU-val, pontosabban Olli Rehn pénzügyi biztossal karöltve csőd közeli állapotot prognosztizálva támadja a jobboldali kormányt. Célja volt az IMF-el történő megállapodás – újabb pénzügyi függőség - kikényszerítése. De miért?
Szerintem most is sumák módon külföldre megy segítséget hívni.

Fodor Gábor MLP (4) az echte liberális, a semmiből újra előbukkanva próbálja a velejéig romlássá züllesztett, teljesen kifordított eszmét újraéleszteni. Azt a liberalizmust, amely az elmúlt években fokozatosan lett erkölcsi, de gazdasági szempontból is bordélyházi örömlány. A kuncsaftok – a pénzvilág moguljai – meg falták a megtévelyedett eszmét, s elégedetten nyugtázták, hogy az üzlet során milyen csodás örömökhöz jutottak. Éltek is vele évtizedeken keresztül, de a 2008-as gazdasági világválság végleg ráébresztette őket, hogy az örömök mellett bónuszként, más is megfertőzte őket. Mint látjuk, igen nehéz a gyógyulás, sőt egyesek bele is rokkantak.Vannak azonban még olyanok, akik betegen, nem tanulva a múltból, újabb örömökért, újra a liberalizmus örömlányait keresik.
Fodor, mint egy őskövület még mindig itt tart. De miért? Mi vezérli ezt az embert? Tán volt párttársa elleni fékezhetetlen gyűlölet? A mindegy mit, csak ne azt, alapon történő politizálás?
Csak megjegyzem, ez az örömlányként lefekvő gazdasági liberalizmus eszméje nem egyenlő az Európai Unióval, nem egyenlő annak értékrendjével, főleg 2008-tól. Fodor és az ő liberalizmusa nem egyenlő az Európai Unióval. Fodor, csak egy "cafka" fodor az EU és Magyarország szoknyáján. Vasalással rendbe tehető.

Szabó Tímea PM (5) nem ide való. Mégis „komolyabb” baloldali politikusokat megelőzve(?) ötödikként landolt a listán. A kakukktojás! Külföldi újságíróként afganisztáni kérdésekkel foglalkozott, Jobbik felé mozgó férjétől elvált. A politikába történő becsöppenésekor szerintem rossz vonatra szállt. Mostani kijelentésével, javaslatával - újszülött gyermeküket megölő anyák büntetési tételének radikális csökkentése – kiverte mindenütt a biztosítékot, főleg a Jobbiknál. Szerinte ez most a legfontosabb ügy. Kétlem. Gyenge, erőtlen, tapasztalatlan, súlytalan. „Politikai” mozgását figyelve, habár ezt még erősen titkolja, össze lehetne kötni Fodor Gábor pártjával. Zöldként kezdte az LMP-ben, de nem volt neki elég laza. A több szabadságért, „repülni” vágyásért átlépett a PM-be. Nem lennék elcsodálkozva, ha az LMP és PM után az MLP tagja lenne. Komolytalan.

Lehetne még a lista 13. helyezettjéről is pár szót váltani, pontosabban arról, akinek ugyan megelőlegezték ezt a befutó helyet, - érdemes ezen egy csöppet elgondolkodni - de a mostani helyzetet tekintve már nem az övé. A milliárdos Simon Gábor helye volt ez. De miért? Milyen megfontolásból?

Szóval így áll fel az összefogás nagy csapata a 2014-es választásokra. A nevek és a mögöttük húzódó pártok összefogása. Azoké a pártoké, személyeké, akik múltbéli ökörségüket örökségüket képtelenek levetkőzni. Egységes program viszont nincs, de van az „Együtt leváltjuk az Orbán-rezsimet!” kifulladásig hajtott, embrionálisan egyszerű, tartalom nélküli szlogen. Fogalmuk sincs merre tovább! A baloldal múltja és jelene kavarodik a dobozba zárt és magára hagyott káposztában. Odaát csak ezek léteznek?

Ezek, mert legyünk hűek a cikk címéhez, akik csak odaát léteznek, a rendszerváltástól kezdve, bonyolult gazdasági hierarchiákat kiépítve, az ország gazdasági fejlődéséhez szükséges külföldi tőkét  (ide értve az IMF hitelt is) felélték. Vagy, - ami a legborzasztóbb - olyan "hazai" beruházások finanszírozására használták fel, mely külföldi szürkeállományokat, külföldi - hozzáadott értékkel rendelkező - termékeket, szolgáltatásokat részesítettek előnybe. Hiába nőtt ekkor esetleg a GDP, az csak számszakilag növelte a bruttó hazai termék növekedését. Ennek irányítása, de főleg az ebből adódó profit lefölözése, felhasználása nem a magyar gazdaság kezében volt.
Ezek, akik csak odaát léteznek, a fent említett hierarchiákat úgy építették ki, hogy saját maguk gazdasági megerősödését, fenntartását is finanszírozzák. A szocializmusból hozták átmenekítve a politikai, kapcsolati, a liberális kapitalizmus segítségével, pedig kéz kezet mos alapján kapták a hatalmi és megvalósítási  eszköztárat.
Ezek, - mert legyünk tárgyilagosak - a magyar baloldali összefogás egyvelege, a magyar gazdaságot a múltban is csak eszközként használták fel, önös és külföldi partnereik pénzügyi éhségének finanszírozására.
2008-ban a gazdasági világválság kirobbanásakor ez a szemlélet bukott meg.
A változás törvényszerű. A gazdasági világválság rákényszeríti a társadalmakat, hogy a változás felé lépjenek. Lassan és nehezen, még a lomha mozgású EU is remélhetőleg megérti, nincs más lehetősége.

De ők? Éljen a posztkommunista múlt, az MSZP és a baloldali pártok megbonthatatlan botorsága barátsága!

Odaát csak ezek léteznek?

Ha tetszett, oszd meg másokkal is. Lájkold, tedd fel facebookodra, vagy saját weboldaladra, mert a cikk szabad felhasználású. 

Ha nem, kritikádat kommentben jelezd.

Gyurcsány és Józsa ha pénzt látott Paksról, akkor teljes mellszélességgel támogatták 2010-ig a paksi bővítést.

Egy titkos projekt 2009

Most pedig már más a helyzet.
Neki mentek Paksnak és a beruházásnak.
Gyurcsány ráadásul megfenyegette az orosz követet is.

Ezek után nem csodálom, hogy Gyurcsány meghülyült.

Eddigi szösszenetek:

Én vagyok én, te vagy te. Ki a hülye: én, vagy te? 
MSZP kampánystratégia
Őrültek tánca II. De hol a program?
Őrültek tánca
Nem az olvadó jéghegy csúcsa az érdekes, hanem ami a mélyben van
Az ellenzék zsákutcája - Gyurcsány, Bajnai, Mesterházy 

Körülbelül erre a gyerekkori szintre süllyedt az MSZP Mesterházy Attila vezetésével.
Az első pancser döntése a szoborfűrészelő, agresszivitást, "füvezést" is támogató Bajnai, Együtt 2014 féle társasággal történő összeborulása.
A második az összefogás létrejöttének támogatása, ahol az őrült Gyurcsány mellett, politikai holtak kerültek reflektorfénybe. Ezt már kiveséztük az Őrültek tánca II. De hol a program? cikkben, de a mostani húzása mindenen túltesz. Természetesen a Simon ügyről van szó.
Persze az összefogást kikényszerítő Gyurcsány, figyelve az eseményeket rögtön rúgott is egyet az MSZP felé. Véleményével Mesterházyt, mint egy tuskót még jobban a földbe döngölte.
„Csak azt tudom mondani, hogy akinek nem elég a politikusi fizetése, és nyúlkál a közösbe, az ne menjen politikusnak.” "Bizony tudni kellene, hogy honnan volt Simonnak ennyi pénze. Mert ez akkor sem az ő magánügye, ha tegnaptól semmilyen funkciót nem visel."
Drága gyerek ez a Gyurcsány. Olyan sok jót tett már a baloldalnak, meg szerintem fog is, hogy tényleg megérdemli azt a harmadik, biztos befutó helyet az összefogás listáján. Ha még meg is erőlteti magát, tán az első helyre is kerülhet. 

De térjünk vissza Mesterházy MSZP-t leamortizáló kijelentéséhez, mert ha jól belegondolunk, akkor ez a bődületes ökörség felé konvergál.

Mesterházy, Simon Attila 240 milliójáról: „Az ő közéleti tevékenységéhez nem kötődik, hanem az azt megelőző életével kapcsolatos forrásfelhalmozásról van szó.”

Hát nézzük ezt a forrásfelhalmozást.

Elöljáróban érdemes megnézni, milyen munkahelyei voltak Simon Gábornak.
Simon Gábor wikipedia Érdemes kiemelni, hogy középiskolai tanárként kezdte 1988-ban.

De nézzük: Ha mondjuk havonta félre tesz fél milliót, azaz 500.000 forintot, - mert ugye élni is kell valamiből - akkor évente hatmilliót tud a matracába rejteni.
Nem kell nagy tudomány hozzá, de ez a típusú forrásfelhalmozás, mint pénzfelhalmozás, mindig "apránként" hozzátenni valamennyit a félretett pénzhez, 40 évig tartana.
E példa szerint Simon Gábor 5 évesen kezdte gyűjtögetni vagyonát, de azt is kiváló üzleti érzékkel tette, mert ugye folyamatosan havi 500.000-et félre tenni 40 éven keresztül komoly teljesítményre vall.

Mindenkinek javaslom! Semmiség!

Ha ennél is jobb üzleti érzékkel rendelkezett, s egy csipetnyi családi örökség is beszólt a forrásfelhalmozásba, mondjuk 40 millió, akkor csak 200 millát kellett összegyűjtögetnie. Kezdjük ezt a szerény Mesterházy féle forrásfelhalmozást a munkába állásától. Ez 1988-ban történt, mint tanár. Innen számolva 2009-ig 21 éven keresztül évi 9,5 milliót kellett félretennie, hogy a maradék 200 milliót összehozza.
Ahogy a munkahelyeit nézem, igencsak össze kellett húzni azt a bizonyos nadrágszíjat, sőt. Ez a fene nagy hallgatás meg tán arra is utalhat, hogy nemcsak a saját nadrágszíját húzta össze, hanem másokét is. 

Persze minden megtörténhet, meg az ellenkezője is.

De addig, amíg nem történik semmi, - pontosabban csak a hallgatás, sumákolás, kamerák elöli menekülés - marad az emberek folyamatos hülyének nézése.
A baloldal kimutatta kampánystratégiájának „foga fehérjét”.

Én vagyok én, te vagy te. Ki a hülye: én, vagy te?

Ez bizony baloldali bukta, de olyan, hogy bármeddig is eszi a választópolgár nincs benne lekvár.
Ugyan reménykedik hátha lesz, de nincs.

Ezek után az MSZP kampányversikéje szimpatizánsai felé:
Én vagyok én, te vagy te. Ki a hülye: én, vagy te?