Én nem értem a baloldal mostani politikáját. Két választást piszkosul, úgy Isten igazából már elbuktak ebben az évben. Az első volt a legdurvább, mert hónapokig mentek a hangzatos dumák, hogy így a győzelem, meg úgy a korszakváltás, de nagy lebőgés lett belőle.

Az EU-parlamenti választás se volt különb. A baloldal újra nagyot bukott. A nagy semmi volt és van mögöttük. Persze megmagyarázzák ezt is, de a számokat igen nehéz pozitívként értelmezni. Ők erre is képesek. Még most is a semmit magyarázzák! Hátha bejön!

Közben iszonyú harc megy a baloldalon. Nem is harc ez, hanem öldöklés. Még a hülye is látja, hogy a baloldali szavazók felé küldött hangzatos kommunikációnak köze nincs a valósághoz, a pártokon belül és kívül zajló harakirihez. Kemény időszak ez, meg egyben egyesek számára halál is. Mesterházyra gondolok. Politikailag szó szerint kinyírták! Vannak többen is az elhullottak között, de azok nem voltak ennyire szem előtt.

Na, ebbe a nagy semmibe, katyvaszba hív a baloldal külsősöket, Budapest főpolgármesterének.

Rátekintve erre a szerencsétlen társaságra, átgondolva az eddigi, ámokfutásukon alapuló választási bukásukat, ki lesz az a balek, aki erre a felkérésre ugrani fog? Vagy mit fognak annak ígérni, – a nagy semmiből – hogy vállalja el?

Mert balek lesz a javából, aki erre igent mond! A saját, eddig jól felépített életét, karrierjét teszi nyaktiló alá. Majd eltűnik a süllyesztőben.

Ő tudja! Ha bukni akar, akkor ott a helye!

A baloldal meg jót röhög a markában, mert a kamikaze akcióra nem saját emberét áldozza fel!

De kik lesznek a balekok?

Valahol olvastam, hogy a Sonyó írása, mármint az enyém, kicsit naturális, amúgy a téma meg oké.

Van benne valami, azonban azt hozzá kell tennem, kevésbé lehet néhány dolgot másképp írva nyomatékosan közölni. Amúgy ez a blog meg elbírja. Nyílván létezik olyan szituáció is, ahol intellektuális módon kell közölni valamit, sőt leginkább ez lenne a normális, de ugye ebben a blogocskában ez azért nem olyan nagy gond.

A kritikus észrevétel a „Kolosi az RTL Klub és a stelázsi” írásomra került ki a facebookra, mellyel egyet is értek. Igaza van a kritikusomnak. Azt azonban szeretném megjegyezni, hogy amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten.

Az RTL Klub '97-től olyan sok mocsokkal köszönt be a lakásomba, észrevétlenül, szinte láthatatlan módon, hogy válaszként eme „szólás” jelezte karakteresen a fogadjistent.

Persze lehetett volna cicerói, vagy shakespeare-i szintre is emelni az RTL Klubbal kapcsolatos szösszenetet, de úgy érzem, a csatorna nem érdemli meg!

A kritikával illetett írás: "Kolosi az RTL Klub és a stelázsi"

Deutsch Tamás lényegre törő gondolata - melyet Cato római szenátortól idézett -  is ide illik.

Ceterum censeo Carthaginem esse delendam.

Ha a sza.t felteszik a stelázsira még nem lesz lekvár! Ennyi! Bizonyára érti Kolosi a példát, de ha nem, akkor majd megérti.

Demokrácia és sajtószabadság, bár egyesek nem akarják látni, létezik Magyarországon. Ha ezt Kolosi nem érzi, akkor a receptoraival van nagy gond. Vagy nem akarja érteni. Egyébként pedig a társadalom félrevezetése, amit egy programigazgatótól kevésbé várna el az ember.

De nálunk sajtószabadság van, mert ugye az RTL Klub embere mindent mondhat!

Nála az a sajtószabadság, ha azt csinál, azt mond, amit akar. Vagy amit kérnek tőle a kintiek! Hát ez nem sajtószabadság!
Mert ha valaki az utcán végzi el a dolgát, mert a szabad demokráciában mindent lehet, hát mit mondjak, Kolosinak kéne bele lépni. Mert ugye szabad országban élünk és demokrácia van.

Na kedves Kolosi, nem ez a demokrácia, de az sem, ha egy tv külföldi tulajdonostul, meg mindenestül olyan programpolitikát folytat, lassan több mint 15 éve, ami nem fér bele az adott ország értékrendjébe. Durván beleavatkozik a jövő nemzedékének identitás alakításába, rossz irányba tereli azt. Ekkor nehogy már az ország hunyászkodjon meg! Inkább az RTL Klub tulajdonosának kellene elgondolkozni azon, mi a fenét keres itt.

Ugyanis ha a sza.t felteszik a stelázsira, még nem lesz lekvár!

De nézzük. Kedves Kolosi, a kritikusi hangvétel, nem egyenlő a szemtelenséggel. A kritika nem egyenlő a mindent szabaddal. A kritika nem egyenlő a „külföld” érdekképviseletének, legyen az rejtett politikai, gazdasági vagy egyes társadalmi érdekcsoportok céljainak, láthatatlan, erőszakos érvényesítésével. A kritika nem egyenlő a társadalom, egyénre lebontott identitásának befolyásolásával.

De ezek a sajtószabadsággal se hozhatók összefüggésbe! Ráadásul e mögé bújni, mert más mögé nem lehet, szemtelenség és pofátlanság.

Ennyi!

Meg utóiratban az RTL Klub felé a következő:
A ti ténykedésetek '97-től semmi más, mint a társadalom irányítása arra az útra, ahol a ti szemszögetek szerinti szabadságot, az általatok oly nagyra tartott demokráciát kapta az ember. Az emberek meg élvezték a 40 éves agymosással egybekötött béklyó után a ti álszabadságotokat, amit mézesmadzagon kínáltatok fel.  Mivel nem volt a társadalomnak a demokráciából és szabadságérzésből gyakorlata, - mert ugye a szabad és demokratikus társadalomban is vannak jogok és kötelezettségek - bután ment az egyik béklyóból a másikba. Ti ezt kihasználtátok, de nagyon!

2014.06.16.
Van ennél megdöbbentőbb is!
Az áru és a nyereség lecsupaszított útja.
A multicégek milliárdokat költenek reklámra, persze leginkább a külföldi érdekeltségű tévéknél, akik a busásan megfizetett vezetők ( így azok úgy táncolnak, ahogy a tulajdonos fütyül) után megmaradt hasznot kiviszik az országból. 
Persze ugyanez a multicég, ha itt állít elő terméket, árut, a megmaradt hasznot is kiviszi az országból! Rosszabb esetben az áru kintről jön, a külföldi kereskedelmi hálózatokon keresztül, melyek így tömeges és biztos munkalehetőséget adnak a kinti cégek alkalmazottjainak. 
Ha termékét külföldi tulajdonú kereskedelmi hálózatban értékesíti, azok is kiviszik a nyereségüket az országból. TESCO, LIDL, PENNY, ALDI, AUCHAN, stb.
Mindezt pedig a magyar fizeti meg! Így könnyű - a mi pénzünkön - jóléti államot építeni nyugaton!

A kereskedelmi médiumok pedig ezen láncolat egyik legmegbízhatóbb láncszeme, mert a magyar fogyasztói társadalmat még befolyásolni is képes!

"Matolcsy és Orbán gazdaságpolitikájának gyümölcse és tapasztalatai egy fiatal baloldali francia közgazdász nézeteiben tükröződnek vissza, és Amerikától Anglián át a komplett kontinensig mindenki azon agyal, amit Orbánék megcsináltak: hogyan lehetne a munka-alapú jövedelmek helyett a bankok, multik sosem létező spekulatív jövedelmét adóztatni. Talán fel sem kell tenni a kérdést: vajon mi az oka annak, hogy Thomas Piketty az egész nyugati baloldalra nagy hatást gyakorló könyve a hazai “megújuló, progresszív, korszakváltó” baloldalon nem téma?"

"Na most az van, hogy Magyarországon nincs baloldali értelmiség. Ezt nyugodtan állíthatjuk, hisz akárhogy vizslatja az ember fia a mérvadó baloldali lapokat, az Orbán-átkokon, az origózáson, és egyéb napi hisztiken kívül egyszerűen nincs bennük semmi. Főleg zavaró, hogy amikor a komplett „fejlett nyugati baloldal” épp teljesen felpörgött, és egy bő hónapja azon megy a témázás, hogy „feltámad a szocializmus”, valahogy se a Népszabiban, se az Indexen, sehol nem szerepel Thomas Piketty neve."

"Hát igen, nem is kell csodálkozni, hogy a szanaszét újult magyar baloldal hallgat mint a sír. Ők réges-régóta az úgynevezett neoliberális gazdaságpolitikát követik, melyben olyan ortodoxok, mint egy szerb pópa. Amikor valaki valami mást mond, rögtön szólítják is nem létező talpasaikat, hogy azonnal vessék magukat Matolcsy és társai elé, és vessenek gátat az egyénieskedő nemzetgyilkosságnak, amit a jobboldal épp végrehajt.  Az viszont, hogy valaki mást mondjon, nem szokott előfordulni."

tovább >>> DOBÓ ISTVÁN PÉTER publicisztikája – PestiSrácok.hu

Ez telitalálat: "Hát igen, nem is kell csodálkozni, hogy a szanaszét újult magyar baloldal hallgat mint a sír. Ők réges-régóta az úgynevezett neoliberális gazdaságpolitikát követik, melyben olyan ortodoxok, mint egy szerb pópa."

Orbán Viktor miniszterelnök reményét fejezte ki, hogy Tisza István szobrának újraállítása "egy új, nemzetépítő korszak megindulásának szimbóluma lehet".

A kormányfő hétfőn Budapesten, a Kossuth Lajos téren tartott szoboravatáson úgy fogalmazott, "a nagy lehetőségek, nagy tettek, nagy elődök, nagy elszánások miért ne adódhatnának össze egy nemzetegyesítő korszakká? Miért is ne következhetne a darabjaira hullott liberális korszak után egy felívelő és lelkesítő nemzeti korszak?"

(kormany.hu)

Ez maga Gyurcsány!

Addig, amíg ezt a fekélyt nem tudja kilökni magából ez az oldal, addig örök háború lesz! A Gyurcsány brand negatív! Hiába, a kinek mi a jó elve alapján a méze-mázos, olykor agresszíven bunkó beszéd, Gyurcsány, Gyurcsány marad. Örökre!

Az agonizálás ebből adódik.

Az MSZP-nek vége.  Gyurcsány megkereste a vének kihagyásával azt a potenciális személyt, aki valamit már letett az asztalra. Botkát Szegedről, aki ráadásul fiatal. Sötét oldalát újból bevetve pedig, selyemzsinórt küldött Mesterházynak.

Ezt így kell csinálni. Okosan és kegyetlenül. Ha valaki hagyja, akkor miért ne? Ebben a helyzetben nincs okos félreállás, mert Gyurcsányt maga az MSZP nevelte ki!

Ez ugyan olyan, mint egy anya felneveli gyermekét, majd az megerősödve ellene fordul!

De mi van most?

Semmi!

A Gyurcsány-Botka paktum az MSZP bekebelezését tűzte ki célul. A liberális sötét oldal bekebelezi a kommunista utódpártot.

Tóbiás, mint az MSZP megmentője meg azt hiszi, ő a Jani. Bele is csapott a lecsóba, pedig csak egy előretolt báb, akit ha Gyurcsány úgy gondol, azonnal Mesterházy sorsára juttat.

Magyarul Tóbiás ugyan az, mint Mesterházy, csak máshogy hívják.

Gyurcsány, a paktum mögött, a sötét oldalával az MSZP ellen dolgozik. Ha több százalékkal megelőzi az MSZP-t, de legyen ez csak egy százalék, akkor jön a kegyelemdöfés. Vagy ő mindenütt, vagy senki sehol! Az amúgy is teljesen megzavarodott baloldali szimpatizánsoknak meg lehet választani. Ez a baloldali gyurcsányi demokrácia!

A hosszú hónapok óta tartó baloldali viszálykodásnak és sorozatos puccsoknak úgy néz ki, még évekig nem lesz vége. A baloldal sötét oldala ezt garantálni fogja.

Mi a gond? Szerintem semmi!

 A gazdagok és a háttérben meghúzódó liberális pénzügyi körök nyavalyognak, mert nem lesz extraprofitjuk. Nyavalyognak, mert piaci pozíciójuk átrendeződik! Istenem!
A piac, ami durván 24 évvel ezelőtt majdnem ingyen, konkurencia nélkül került a kezükbe, most változás előtt áll.
A média hatalom!
Ha a médiumok brutálisan nagy százaléka külföldiek, vagy strómanok kezében van, akkor a külföld brutálisan nagy mértékben gyakorolja a hatalmat.
Ennyire egyszerű!

Megjegyzés amitől leesik az állad:

"Az Axel Springer magyarországi vállalkozásai 1989-től jelentek meg a magyar sajtópiacon. A kezdetben egy műsorlappal (Tvr-hét) és egy folyóirattal (Lakáskultúra), húsz-harminc munkatárssal induló vállalkozás dinamikusan fejlődött, amelynek következtében az Axel Springer cégcsoport ma már az ország egyik legnagyobb és legkorszerűbb lapkiadó vállalkozása."
"Az Axel Springer Magyarország Kft. 110 kiadványt publikál, köztük női, ifjúsági és autós magazinokat, tévéújságot, rejtvényújságot, melyek összességében milliós példányszámban jelennek meg. Fő profilja még a megyei napilapok kiadása, amelyből nyolcat birtokol, valamint a Vasárnap Reggel című lap, mely 18 megyei mutációjával együtt összesen 18 kiadásban jelenik meg a hét utolsó napján. Egy gazdasági napilap, aVilággazdaság is az érdekeltségei közé tartozik. A végső fázisban akadt el a német Axel Springer és a svájci Ringier-csoport magyarországi érdekeltségeinek a fúziója, miután a Gazdasági Versenyhivatal döntése ezt 2011 áprilisában meghiúsította."

"A svájci Ringier-csoport adja ki Magyarország legnagyobb politikai lapját, a Népszabadságot, a legolvasottabb bulvárlapját, a Blikket (181 ezer eladott példány, EP), valamint sportnapilapját, a Nemzeti Sportot (62 ezer EP). A Népszabadság (internetes kiadása a nol.hu) a rendszerváltásig az állampárt lapjaként működött, de a kiadó egy alapítvány jelképes tulajdonrészén keresztül ma is kötődik a szocialista párthoz (MSZP). A kiadó szerint független lapról van szó, és a lap neve alatt is csak annyi áll: országos napilap. A Népszabadságot 1990-ben a Bertelsmann-csoport vette meg, 2003-ban lett a svájci Ringier-csoport a fő tulajdonos. Az egykori legendás 700 ezres példányszám (1985) mára kevesebb, mint a tizedére csökkent (2011. április), de így is a legolvasottabb országos napilap."

"A Sanoma Media Budapest Zrt. szórakoztató heti- és havilapokat ad ki, internetes újságokat és tévécsatornát tart fenn. Magazinjai között elsősorban női kiadványok vannak (például a legolvasottabb Nők Lapja), de van tévéműsor-újságjuk, autós magazinjuk, és 2011 áprilisáig egy gazdasági hetilapjuk is volt (Figyelő). A Sanoma a magyar internet szereplői közül a három legnagyobb között van. Az origo.hu és az index.hu mellett a startlap.hu és körülötte lévő híroldalak (fn.hu, hir24.hu) számítanak a harmadik nagy „erőközpontnak”. A startlap.hu nem saját híreket gyárt, hanem egy óriási linkgyűjtemény, állandóan változó címlappal."

Bajnai tanácsokat oszt, de leginkább külföldieknek. Egyszemélyes cége virágzik. 2013-ban durván 51 millát kaszált. Szigetvári szerint ebből, a tisztességesen megkeresett jövedelemből él.
Közben egész évben kampányolt, járja vagy pontosabban járta az országot. Előadásokon, politikai fórumokon vett részt, ott volt egész évben a „nép” között.

Jól bírja!

Tehetségét azonban nem a tanácsosztogatáson keresztül, hanem a nálunk elért eredményei alapján tudjuk csak felmérni, ami valljuk be, tényleg szemet gyönyörködtető.
De nézzük.
2012 év végén lépett újból a politika színpadára az Együtt 2014 mozgalommal, mely rögtön 12-13%-os támogatottságot élvezett.

Ezt sikerült mérhetetlen tehetséggel és iszonyatos munkával 2014 májusára 2, azaz kettő százalékra leerodálnia!

Az EU-parlamenti szavazás (részvétel durván 29%) eredményeit nem tettem bele, mert a választók az országgyűlésihez (részvétel 61%) viszonyítva, itt nagyjából megfeleződve vettek részt, számomra nem releváns.

De mit tudhat Bajnai, ha a nagy nyilvánosság előtt a nyílt színű politikai megmérettetésben sorozatosan rosszul teljesít, padlót fog, sőt magyarországi bizniszeiben se tündököl, lásd Hajdú-Bét országos botrány, külföldön azonban - számunkra láthatatlan területen pedig - „sorban állnak” tanácsaiért.

Nem furcsa?

Mi az a „pozitívum” amit tőle mi sosem láthatunk!
Mi az a „tudás” amit Bajnai sosem kíván velünk megosztani!
Miért mindig csak a bukással kapcsolatos „tudását” osztja meg velünk?

Nem furcsa?

Kétszeres választási bukása után a Bilderberg-csoport titokzatos módon Magyarországról csak őt hívta meg.
Különleges felkérés volt ez, mivel az előző év tanácskozásán is felmerült a neve, röviden fogalmazva kormánybuktatás céljából.

Akkor most mi lehetett a meghívás oka? Miről beszélgettek?
Bajnai szerint fel se szólalt, (tudjuk, ott se volt) de a Magyar Nemzet, az Európai Bizottság egyik tisztségviselőjére hivatkozva, Magyarország felé történő befektetői bizalommegvonás megtárgyalása volt a téma.

De térjünk vissza a Szigetvári által tisztességesnek mondott tanácsadáshoz.
Ha Magyarországon minden tekintetben - üzlet, vagy politika - a szemtől-szemben történő nyílt megmérettetéskor sorozatban alul marad, kinek adhat tanácsot külföldön?

Vagy csak tanácsadásnak nevezik és mondjuk, egészen másról van szó?

Mert a látottak és tapasztaltak alapján kevésbé lehet elhinni a tanácsadást!

De akkor miről?

Esetleg, feltehetően, vagy tán Magyarország felé történő befektetői bizalommegvonással kapcsolatos tanácsadásról?

Jelenleg Bajnai újból hátat fordított híveinek és a politikának. Habár a választások előtt többször is választási győzelemről, a következő évekre pedig hosszú és fájdalmas közös útról beszélt. Korrekt!

Régen volt az, amikor ebben a státuszban volt az ipar! Az akkori radikális politikai vezetés kijelentette, márpedig van. „A vas és aczél országa leszünk” szólt Rákosi idejében témát tekintve az ige! Több, mint negyven évig tartott e politikai agymenés, melynek szálait máig nem lehetett tökéletesen elvarrni. Mindig marad egy-egy elvarratlan „gyöngyszem”. Ezek a vasakarat mintapéldányai, akik képtelenek együtt gondolkodni a változásokkal, megbirkózni a tévút meglehetősen hosszú évei utáni irányváltással.
Ők a dinoszauruszok! Gondolkodásban!

A talpnyalásaik hosszú évtizedei után napjainkban az olvasószemüveg csere se javít a helyzeten, mert bármennyire is szeretné látni az ember a fejlődésüket, írásaik a Rákosi, de az elnyomó korszakot és őket nézve legyünk lojálisabbak, Kádár-korszakot idézi.
A belemagyarázás, a ferdítés, a tudósítások tényszerűségétől picikét eltérő, de ezzel már a témáról teljesen más képet adó egyik nagymester, Aczél elvtárs.

Aczél Endre mint publicista, újságíró, meg mit tudom én még micsoda, eme dinoszauruszi képességekkel van megáldva. A hosszú Kádár-korszak propagandagépezetében tanultak beégtek tudatába, melyet máig képtelen onnan kiirtani, vagy nem is akarja. Nincs ő egyedül ezzel, de most azokat mellőzzük, mert őnagyságánál más problémák is jelentkeztek. Aczél kifejezetten Orbán gyűlölő figura. A kórtünet nem most kezdődött nála, ugyanis kiragadva egy korábbi írását, mely "Aczél Endre: Mucsa, 2013.11.26. címmel jelent meg, tekintélyesen nekiment Orbánnak. De említhetném a „Visszhangtalan, haszontalan·2002. február 13.”, több mint tíz évvel ezelőtti írását is, melyre akkor írtam is egy vitatkozó szösszenetet.
A mostani „Orbán über alle(s)” irománya sem különb.
A kádári korszak begyepesedett vonulata mindegyik. A már említett propagandagépezet itt maradt őskövülete szavakba öntve. A letűnt korszak, letűnt embere megerőszakolva elemez, sajátos módon ad konklúziót, melynek végállomása az Orbán gyűlölet. Előítélettel terhelten, politikai hovatartozását mélyen beitatva próbálja a társadalmat a bizalmatlanság felé terelni. Nincs benne politikai empátia, megértés az iránt, amit a mostani kormánypolitika elért, pedig erre sokan felkapták a fejüket. Kritikája nem építő jellegű, hanem mélyen konfliktust gerjesztő. Sajátos - finom - eszközrendszerével szinte vágyik, sőt törekedik arra, hogy megbontsa a jobboldal politikai egységét, éket vágjon abba.
A változások pici fuvallata se érintette gondolkodásmódját.

2002-ben megtettem, hogy elemeztem a rozsdásodó Aczél írását, (Megkövesedett, demagóg és rozsdás) most nem fogom, mert tök felesleges.

Ha valaki írásával csak levegőzteti pennájának száját, a kétszeri kétharmadot nem érti, de nem érti a jobboldal, baloldalt agyonverő EU-s győzelmét se, nagy a gyanúm, hogy az előttünk álló önkormányzati választások eredményét se fogja. Semmit.

Európában már értik, ő még nem.

Üdv, Aczél elvtárs a rendszerváltás és a változó Európa fedélzetén!

Az „Orbán über alle(s)” címre reagálva írhattam volna az "Üdv, Aczél!" címet németül is, de nem tettem!